Majdnem fél éve nem pötyögtem ide semmit, de nem azért, mert nem fotóztam. Igaz kevesebbet, mint a korábbi években, de ez érthető, ha családja van az embernek. Nyilván ők a prioritás számomra és a munka mellett a harmadik helyre szorult ez a hobbi. Soha el nem múló szenvedély ez, és amint lehetőségem van rá, én kint vagyok a természetben.
Nem mellesleg felszerelést, pontosabban gépet is cseréltem az éven. Tavasszal, amikor a felmelegedő holtág partján feküdtem, néha voltak üres járatok, és ekkor gondolkodtam el, hogy a régi igáslovakat (6D, 7D) le kellene cserélni, akik mára, fókusz és gyorsaság tekintetében inkább városi szekér húzásra (vasazásra :D) még kiválóan alkalmasak, de a madárfotózás jelenkori technikája más jócskán lehagyja őket.
A kiszemelt masina az R7 lett. Mit ne mondjak, nehezebben szoktam hozzá a digitális keresőhöz és a simogatós kihajtható kijelzőhöz mint gondoltam. Jó pár alkalom kellett, hogy a szemem is hozzá szokjon, de azóta teljesen elkápráztatott a tudása.
A gép teszteléshez kiváló és állandó helyszínt biztosított az itatóm. Nyár elejétől, október végéig több alkalommal jártam ott és barátkoztam az új szerzeménnyel. Ezen bejegyzés néhány havi fotózás során raktam össze. Júniusban még a régi géppel, de utána csak az R7-tel fotóztam. Volt ott ritkább Fülemüle, Kerti rozsdafarkú, visszatérő Karvaly, de az üdülő vad házi cicája és cinege segg is! :D
Tettem be néhány makró fotót, mert mostanában egyre jobban vonz ez a világ is.
A sárga gombák és a kis élőlény (talán zöld gömbugróka) néhány tized mm-esek.
Igyekszem megtalálni az egyensúlyt és nem fél évente jelentkezni, hiszen tervek mindig voltak, és lesznek is!
