A téli didergős ücsörgés után örömmel kezdtem bele az itatós les kisebb renoválásába, amelynek fő eleme a nagyobb ablak beszerelése volt. Így sokkal szélesebb rálátásom van a környékre. Mellette azért mindig van mit javítani a több mint tíz éves kunyhón. Itt egy leszakadt léc, ott egy lyuk és az ajtó is meg ereszkedett…
A munka végeztével, a kerti pottyantósra emlékeztető les újra készen állt a madár leskelődők számára. Már csak az itató részt kellett takarítani és feltölteni.
Másnap reggel próba fotózást szándékoztam tenni, és a hetek óta tartó szeles időjárás reggelre mérséklődni látszik, ami növelheti a madarak számát, így egyértelmű volt, hogy ott kezdem a napom.
A kissé csípős reggel ellenére szép idő van, mire elhelyezkedem. Az előrejelzés ellenére élénkebb szél hajlítgatja a virágba és rügybe bontakozó fákat. A környéken mozognak a madarak és egy Erdei pinty az, ami először közelebb jött. Őt egy fiatal vadszilva ágán kaptam el.
Nem sokkal később, Zöld küllő érkezett a vízhez. A küllők évek óta stabil vendégek nálam.
Majd ahogy lenni szokott, egy madár elindít egy lavinát. Meggyvágó, mezei veréb és az év madara, egy Énekesrigó volt a sorrend. Utóbbi heves fürdőzésbe kezdett.
Egy percre rá, fekete kabátos rokona követte, de félénkebb volt, így csak ivott és távozott is.
Egy ideje a környéken ugrándozó Vörösbegy is tett egy villám látogatást.
Kisebb szünet követketett a madarak felől, de eközben megpróbáltam a teleobjektívvel az itt döngicsélő Házi méhet elkapni.
A reggel utolsó része a harkályoké volt. Először egy Nagy fakopáncs, utána egy ritkábban megjelenő, nem túl egészséges Középfakopáncs időzött az itatónál.
A szeles reggel ellenére pozitív csalódás volt ez a látogatás. A tavaszi vonulás miatt, érdemes többet járni ide, hiszen ritkább faj bármikor jöhet, így amint lehet újra jövök.
Idő szűkében csak egy hét múlva tudtam ismét magam mögé zárni a les ajtaját. Sokkal tavasziasabb reggel köszöntött, de a kunyhóban azért nem volt még annyira kellemes idő. Időnként be kellett kapcsolnom a kis rezsót.
Hét óra előtt Nagy fakopáncs köszönt be.
Őt követte a nagy semmi… Legalábbis másfél órán keresztül. Addig nézhettem ki a nagy ablakomon. Már-már elkönyveltem, hogy ez gyenge reggel lesz, de egy Barátposzáta tojó zökkentett ki ebből. Évek óta nem láttam itt tojó madarat, mindig a hímek szoktak jönni. De most nem ivott, hanem fürdőzésbe kezdett.
Utána persze tollrázás, és borzolás.
A lavina most is megállíthatatlan volt. Hím meggyvágó, borzas mellkassal, Zöldike tojó.
A barátkák is visszatértek. A tojó mellett a fekete sapkás hím is, aki szintén fürdőzni jött. A képek között egy igazán ritka pillanatot sikerült megörökítenem amire az elektronikus zár lehet a magyarázat. Ugyanis az egyensúlyozó madár szárnya zárva van, de a tükörképen nyitva.
A kisebb testű madarakat a robosztus Örvös galamb követte, aki nem finomkodott a vízzel.
Távozása is érdekes pillanat volt, már ami a képet illeti. Itt szintén a gép villámgyors sebessége okozza a szárny ilyen jellegű görbületét.
A sort, kenderike és poszáták zárták aznap.
A két reggel eseményei kellően pezsdítették a fotós véremet, így ideje elővenni a terveket…
