Bármit is jelentsen ez a szám, bizony nem rövid időszak egy ember életében. Lehet valaminek a vége, kezdete, vagy egy folyamat állomása, esetleg amolyan számvetés is. Nos ígérem, hogy a végére biztosan kiderül…

Idén ősszel elhatároztam, hogy az ilyenkor zajló madárvonulásból bizony szeretnék elkapni néhány esetlegesen ritkábban megjelenő fajt az itatómnál. Most az, hogy ez vajon sikerül-e, kiderül október vége felé, addig viszont a létező legnehezebb dolgot kell tennem a siker érdekében. Minden olyan ember, akinek nem a „naptolvajlás” az élete, bizony ismeri az IDŐ nehezen megtestesíthető fogalmát. Nos, ez sem fog nélküle menni.

A terv az, hogy hetente legalább három alkalommal kell beülnöm néhány órára, a kissé már viseletes, pókhálóval gazdagított kunyhómba, és várni.

Szeptember nyolcadika volt az első nap. A még nyárias jellegeket mutató reggelen, a pulóver fölé elég volt egy mellény is, ami a Simson-os száguldásom menetszelét enyhítette. Az itatóhoz érve, némi vízpótlás és igazítgatás után lehuppantam a kilencvenes éveket idéző piros bársonyszékembe, s vártam.

Ahogyan az átlaghőmérséklet ősziesre vált, a madarak aktivitása is tolódik kissé. Amíg nyáron az első vendégek már hat óra magasságában érkeztek, az most inkább nyolc. Ennek ékes példája a fent említett idő előtt tíz perccel megjelenő Szajkó is.Őt követte nem sokkal a vaskos csőrű Meggyvágó.Egy percre rá, Széncinege érkezett rendezkedő kedvvel. Valami nem tetszhetett neki az aláhulló levelek rendszerében. Alighogy elröppent a cinege, szinte menetrendszerűen Vadgerle nézett be rövid időre.Láthatóan beindult az élet, melynek kis szeglete az itató sokat látott ablaka előtt zajlik. Aznap reggel utolsóként, Zöld küllő jött nagy lendülettel a bal szélre. Majd a jobb oldalon is szét nézett. Várakoztam még türelmesen de idővel nyitottam magam előtt az ajtót, s rúgtam be a motorom. Már a mellény sem kellett…

Majdnem kéthetes kihagyás következett, a nagy mennyiségű eső miatt.

Szeptember 23.

Az előrejelzés szerint tíz fok alatt indul a nap. Ezt a bőrömön konstatálom a reggeli csipa kitörlése közben. Valami gyors falat, majd aláöltözet, kabát, kesztyű. A fénysebességnél jóval lassabb motoromon azért már lehet érezni, ha nem kellően vastag a réteg.

Harmatos fűtől, bokáig nedves bakanccsal foglalom el a helyem. Párátlanítom az üveget és várok. Szép a reggel, de mozgás kevés. Egészen fél kilencig nem történt igazán semmi. Érdekesen ezen a napon is Szajkóval kezdek. Majd fél óra is kell, hogy újra rezzenjen a víztükör. Vadgerle és Nagy fakopáncs érkezik. Őket követte kisvártatva egy Széncinege, aki heves fürdőzést vágott. Ahogy kisimult a víz, minden nyugodttá vált. Olyannyira, hogy a távozás mellett döntöttem.

Másnap

Ugyanúgy hűvösen köszönt a hajnal. A töltésről gyönyörű látványt nyújt a párapaplan alatt szundikáló rét, melyet néhol álmosan gyenge napsugarak simogattak.

Kicsit korábban érkeztem, így volt időm pár apró módosításra, ami esztétikusabbá teheti a fotókat.

Hét óra és már bent ülök. Jobbára nézelődőm az első madarak érkezéséig, hiszen más érdekeset is lehet látni úgy, mint Őzet, békésen ugrándozó Mezei nyulat, de Nyuszt is szaladt már a les előtt. Most ezek híján egy betévedt vagy miattam föléledt szúnyogot kergetek sikertelenül.

Pont ezért nem is kifelé bámultam, mikor valami érkezett a jobb oldali fára…

Felemelem tekintetem, és akkor mellbe vágott a felismerés! Egy Karvaly!!!!!

Te jó ég, mióta vártam erre a pillanatra! Pontosan tudom, 11 éve! Azóta működik itt az itató, de eddig csak jobbára a távolban átsuhanva láttam karvalyt egy-egy alkalommal. De most… Hú! A néhány kedvenc fajom közül az egyik! Szinte lélegzet visszafojtva, de azért némi oxigént hagyva az agyamnak, emelem masinám a megfelelő pozícióba. Az ujjam 11 év után karvaly miatt érez nyomást!Nem sietett urasága, nézelődött egy kicsit. Majd a víz szélére tipegett hurkapálcika virgácsaival, s miután egyensúlyozva megkereste az ideális helyet, ivott néhány kortyot. Valami kissé megzavarta, így kiugrott oldalra.Nem tartott soká a dolog, megfordult és vissza botorkált az előző helyre, majd jó nagyokat nyelt a hűs vízből! Érkezésétől nyolc percem volt, hogy megsorozzam képkockákkal, ugyanis ennyit tartózkodott nálam. Nem szerettem volna egy jó pillanatot sem elmulasztani. Mivel itt befejezte teendőjét, angolosan távozott.

Ragadozó mivolta miatt egy ideig megfagyott a környék madármozgása, de jelenléte után másfél óra múlva sem történt semmi új. Jobbnak láttam haza indulni.

Könnyen előfordulhat, hogy többször is járt ő, vagy egy másik Karvaly itt, de ennyi évnek kellett eltelnie, hogy ez a szerencsés helyzet kialakuljon. Ki tudja milyen fajok járnak még ide mikor nem vagyok jelen. Van további három régóta áhított madárka, akikre van esély, de október végéig kiderül, hogy a csillagok kinek kedveznek…