Akárhogy is osztom be az időmet, mindig akad ami keresztülhúzza. De végül is csak kijutok fotózni is. A múlthéten sikerült megépíteni az új gyurgyalagos lest is (az előzőről elvitték a fóliát… aminek mondanom sem kell mennyire örültem!) ami kissé tágasabb és kényelmesebb lett elődjénél. Jó ismét itt lenni és nyomon követni ezeket a szép madarakat. Külön örülöm számomra, de még inkább a gyurgyalagok számára, hogy szemmel láthatóan többen vannak, mint tavaly!
Egy hetet adtam a madaraknak, hogy megszokják a lest és a beszállókat…
Tegnap reggel volt a főpróba, ahol világosan látszott, hogy inkább a környéken elszáradt gazcsúcsokat használják előszeretettel. Nem sok kép készült, így másnap újból kinn voltam. Persze most letörtem egy párat ezekből a kilátókból. Arra azért figyeltem, hogy ami közelebb van a költőüregekhez azokat békén hagytam. A kívánt hatást elértem és így már tévedt az objektív elé is egy pár színes madár.
Különösebb komment nélkül jöjjön most pár kép a lakótelep életéből.
WTF! A méh nagyon “vagány” a szájában. ;) Egyébként nagyon jó képek ezekről a kis “ártatlanokról”!
Kedves Béci! Örülök ha tetszik. Egyébként ezek az “ártatlanok” csakis a gyenge példányokat kapják el, a természetes szelekció kényes egyensúlyát fenntartva. :) Aggodalomra semmi ok… azonban meglepő módon ezen a környéken rengeteg puhány egyed van ;)