Az éven nem töltöttem sok időt az itatónál, csupán egy-egy üres reggelt kezdtem ott. A madarakat is teljesen hidegen hagyja, hogy figyeli-e őket valaki vagy sem. Élik az életüket kíváncsi tekintetek nélkül is. Az évek alatt nagyjából rendszeres fauna alakult ki a kunyhó elé járó, annak hűsítő vagy szomjoltó...
Archives
Bázis
Nyolc esztendővel ezelőtt léptem be egy kis kunyhó ajtaján először, mely egy másik képzeletbeli nagy ajtó előszobáját jelentette a későbbiekben. Olyan hely volt az, ahová mindig szívesen visszament az ember. Mint egy gyerek szoba, amit kinőttünk, de belépve rajta újra átéljük a kellemes emlékeket. Ez a madáritatós kuckó, nekem...
Elfeledett barát
Furcsa dolog történt velem az elmúlt hetekben. Valami régi ismerős köszönt rám váratlanul és bevallom, amikor először állt előttem, hirtelen nem is tudtam mit mondani. Aztán bemutatkozott… -Szia, SZABAD IDŐ vagyok! -Helló! Tudtam, hogy ismerős vagy nekem, csak olyan régen találkoztunk, hogy elsőre nem ismertelek föl. De jó, hogy...
Nyár vége
Hiába próbálta hosszúra nyújtani vakációját a forró nyár, az ősz cipőjének orra bizony már a küszöböt éri, és most már tagadhatatlanul betoppant. Amerre jár megrezdülnek a fák és színes leveleket terítenek maguk köré. A legtöbben még ragaszkodnak hozzá, de mihamar ők is erre a sorsra jutnak majd. De nem...
3 kívánság
Nagyon vártam már ezt a fotózást… újra átélni a madarak közelségét, hallani szárnyaik suhogását! Vajon a megszokott itatón lesznek-e új vendégek, vagy régi ismerősöket köszönthetek újra? Számomra soha meg nem unott várakozással és egy kis reménnyel ültem be az üveg mögé. A remény oka a telken fészkelő seregélyek voltak....
Barabás
Nem jött jól a rövid enyhe tél a blog életében. Nem mellesleg a kevés téma és a még kevesebb idő is rátett egy lapáttal, aminek az eredménye lett ez a hosszúnak tűnő szünet. Azért nem mondhatnám, hogy eredménytelen volt ez az időszak, hiszen az ölyves projekt sikerrel zárult, még...