IMG_3518

Három próba

Egy nem is olyan hirtelen ötlettől vezérelve, Máté cimborámmal úgy döntöttünk, hogy így ősszel, megnézünk egy olyan holtágat közelebbről, amit eddig még csak az útról láthattunk, amikor egyéb okok miatt, a négykerekű pöfögővel elsuhantunk mellette. Ez a holtág nem élvezi az ártéri erdő ölelő  csendességét, hiszen az úttesttől mindössze...

spacer
IMG_3166

Bázis

Nyolc esztendővel ezelőtt léptem be egy kis kunyhó ajtaján először, mely egy másik képzeletbeli nagy ajtó előszobáját jelentette a későbbiekben. Olyan hely volt az, ahová mindig szívesen visszament az ember. Mint egy gyerek szoba, amit kinőttünk, de belépve rajta újra átéljük a kellemes emlékeket. Ez a madáritatós kuckó, nekem...

spacer
IMG_2134.

A páholy

Harmadik éve már, hogy a bagoly színház előadásait nézem, ahol a díszlet mindig ugyan az, csak a szereplőknél van évről évre némi változás. A főszerep mindig azé a kuvikpáré, akik egy olyan öregecske melléképületet választották otthonuknak, aminek csak egy férőhelyes páholya van. Ez pedig a mohás hátú pince lejáró,...

spacer
IMG_1865.

Foxik

A természetben már javában zajlik a „gyerekgyár” így május közepén, ami nem meglepő, hiszen a tavasz erről szól. Ki-ki a maga ütemében hozza a világra az utódját, legyen az kettő vagy soklábú, netán lábatlan. Én ugyebár a kettes számot szoktam kergetni legtöbbször, ami a lábakat illeti, és eközben azért...

spacer
IMG_1149

Eleven ág

Valamikor pulya koromban, amikor testvéreimmel pecázni mentünk a tiszai ártér lombos fái között megbúvó, madárcsicsergéssel körülvett, rezzenéstelen tükrű tavacskához, nekem az jelentette az igazi természet látképet. A töltés előtt, ingaszerű mozgással, állva tekertük a magyar kontrafékes bicikliket és vettünk lendületet, hogy azon átlendülve és ledöcögve, egy balra kanyart leírva...

spacer
IMG_1734

Baglyok gyöngye!

Van úgy az ember életében, hogy borús felhők árnyékolják a napot olyannyira, hogy már-már sötétséggé áll össze. A hirtelen sötétben pedig megrémülünk és keressük a fényt… azt, ami korábban oly természetes volt, hogy van, ami éltetett és erőt adott. Nem látunk egyik irányba sem. Ilyenkor érezzük csak igazán egyedül...

spacer