Látkép

Végre utolértem magam.  A gyűrűző tábor után az első dolgom a gyurgyalagok fészkelő helyének renoválása volt.  Ehhez negyedmagammal vonultunk a helyszínre és a tavaly óta megrongálódott homokfalat megigazítottuk és mindkét oldalt 1-1.5 méterrel kiszélesítettük.  Négyen lényegében egy jó félóra alatt végeztünk is.

Egyelőre gyurgyalagot nem láttam, de partifecske már volt ott.

A következő teendő az új itató megépítése volt. Sokszori időpont eltolás után az egyik délután végre sikerült megépíteni. Könnyebb kivitelben, nagyobb méretben és immár tófóliával várja az érkezőket.  Persze kipróbálni csak egy hét múlva tudtam. Az időjárás nem épp a barátságos arcát mutatja mostanság.

Tegnapelőtt reggel indultam az itatóhoz azzal az elhatározással, hogy megcsinálom a dekorációt és egy kicsit összetakarítok a lesnél.  Szeptemberi reggelt idéző ködben motoroztam kifelé, és közben a kabátom szivacsként szívta magába a párát… egy ablaktörlő jól jött volna most a plexire! Azért szép volt ez a reggel. Kint körülbelül egy órát takarítottam és díszítettem, majd úgy határoztam azért csak beülök, hátha akad valami. Azt reméltem, hogy az itató jobb szomszédságában költő mezei verebek vagy baloldalon a fészkében ülő meggyvágó, esetleg a telken már fiókákat etető seregélypár egyik tagja csak megszomjazik valamikor. Igazából esett annyi eső, hogy reményem épphogy minimális szinten motoszkáljon… de hátha.  Nem is történt semmi, így a telefonnal készítettem pár fotót, majd pakolászni kezdtem.

Persze ekkor egy szép feketerigó pár ugrott az itató szélére, amiről sikeresen lemaradtam. A tojó rögtön el is ment, de a hím fürdeni kezdett.

Miután tisztának érezte magát, a vízből a párja után eredt.  Több nem is történt, így én is hazaindultam.

Másnap jobb időt jósoltak és mivel semmi teendőm nem volt az itatónál, több időm is maradt a fotózásra. Sajnos ez is vérszegény reggel volt, csupán egy zöldike jött a semmiből.

A feketerigó is megjelent, de ő most inkább a les mellett énekelgetett. A rossz kezdést be tudom a mostanában sok csapadéknak, és az itatót is újra fel kell fedezniük a madaraknak. Hazafelé menet találkoztam még egy vöröshasú unkával, aki közeledésemre védekező állásba csapva magát próbált jobb belátásra bírni.

 Belementem a játékba és egy fotó után lassan távolodni kezdtem, amire ő hirtelen talpra állt és máris folytatta útját, ahogy én is.

2 thoughts on “Itató v2.0

    1. Már nagyon vártam! Ez amúgy a Vincze féle konstrukció ;)
      Remélem te is kijutsz valamikor!
      Úúú, csak most nézem… van új bejegyzésed! Megyek is és elolvasom :)

      Üdv

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.