Megpihenve

Barabás

Nem jött jól a rövid enyhe tél a blog életében.  Nem mellesleg a kevés téma és a még kevesebb idő is rátett egy lapáttal, aminek az eredménye lett ez a hosszúnak tűnő szünet. Azért nem mondhatnám, hogy eredménytelen volt ez az időszak, hiszen az ölyves projekt sikerrel zárult, még ha nem is olyannal amilyet vártam, de mindenképpen pozitív.  A fejemben megvannak az új ötletek és elképzelések ezzel kapcsolatban, de ennek kivitelezése várat magára a következő zimankóig…

Nagy lendülettel ébredezik a természet, és vele együtt ébredezek én is… hamarosan beindul az itató, és lassan a gyurgyalagokat is kergethetem a masinámmal. Egy lélegzetvételnyi időm azért van még addig így ezt az időt kihasználva egy teljesen új dologban vettem részt.  Ez pedig a madárgyűrűzés!

Költöző madaraink ebben az időszakban érkeznek vissza a telelőterületekről és ilyenkor szerte az országban gyűrűző állomásokon tőlem még lelkesebb madarászok várják finom szövésű hálókkal a vendégeket. Nyilván a madarak kevésbé lelkesednek annyira a dologért, de mindez a saját érdekükben történik. Sok minden érdekeset láttam, de mégis megpróbálom a lényeget kihámozni. De kezdem az elején.

Az úgy vót hogy… Március 31.-én érkeztem a barabási Kaszonyi-hegyen lévő gyűrűző táborba ahol az éppen első hálóellenőrző körről visszatérő gyűrűzők (Borbáth Erna és Bozó László) fogadtak. Nem volt idő ismerkedni, hiszen a kezükben lévő ficánkoló vászonzsákok madarakat rejtettek, amiknek a gyűrűzés folyamatán át kell esniük (gyűrűzés, testzsír-izom vizsgálat, különböző mérések és a mérlegelés). Alighogy végeztek, máris eltelt egy óra és jöhet a következő kör. Reggeltől estig minden órában le kell ellenőrizni a hálókat (29db) és kiszedni a belegabalyodott madarakat. Javarészt csak az ellenőrzések alkalmával beszélgettünk és ismertük meg egymást. Két kedves és elhivatott emberrel találkozhattam, akiktől sokat tanultam.

1.Nap.  Viszonylag pörgős és eseménydús volt, reggelizni is kutyafuttában tudtunk csak.  Az első körben zömében vörösbegyek akadtak a hálóba, akik nyugodtan tűrték a procedúrát. Olykor-olykor elrepülni sem akartak.

A tábor mellett van egy régi kőbánya, ahol szintén fel volt állítva két háló, ami reggel tengeliceket fogott. Szó szerint színesítve a vörösbegyes fogásokat.

A következő ellenőrzéskor meggyvágók is kerültek a hálóba Laci nagy örömére! Imádja, ha ezek a vaskos csőrű madarak az újába csípnek! :) Nem is úszta meg… Ők már nehezebben viselték a dolgokat.

Feszültség levezetéshez jól jött a gyűrűket tartó gumicső is!

De azért egy sem távozott gyűrű nélkül.

A nap folyamán többek között őszapók is akadtak hálóba, amiket még nem volt szerencsém közelről látni és fotózni. Nagyon türelmes és aranyos madárkák. Igazi tollgombócok.

Ellenőrzés közben is kattingattam.

Voltak még érdekesebb fogások is, mint például egy szép hím házi rozsdafarkú és egy balkáni fakopáncs.

Persze a nap folyamán voltak visszafogások is és a vörösbegyek sem hagytak ki egy órát sem.  Az említetteken kívül poszáták, rigók, zöldikék is látogatást tettek a gyűrűző asztalnál. Még a sötétben volt egy lámpafényes ellenőrzés, de ezután már csak a sültszalonnás vacsora várt ránk. Az óránkénti majd fél órás gyaloglás megtette hatását és egyből elaludtunk.

2. Nap. Nem nagy lendülettel, de annál nagyobb meglepetéssel kezdődött. Egy napos rutinnal a lábunkban ébredtünk, és kezdtük a napot. A szokásos vörösbegyek mellett egy erdei szürkebegy is volt a reggeli első körön.Vele sehogy sem találkoztam még eddig, így ennek nagyon megörültem.

A bánya ezúttal egy barázdabillegetőt hozott a „konyhára”.

Ez a nap nagyon kényelmesen telt. Nem igazán jöttek a madarak, így volt időnk és felmentünk egy kis dombocskára és a kellemes napsütésben távcső kíséretében nézelődtünk és sziesztáztunk. A talajon viszonylag sok nünükével találkoztunk és ekkor is akadt egy „kövér” példány.

Délutánra megjöttek a cinegék és akadt belőlük néhány a hálóba is. Ez a példány egy dekoratív hímzésmintás zsákba került, csak hogy élvezze a vendégszeretetet.

A mai napra nem is jutott egyéb érdekesség, így megpróbáltuk a bányában állítólag fészkelő uhut megpillantani. Sajnos nem hallatta hangját így lehetetlen volt észrevenni a vélhetően kotló madarat, így kissé csalódva vonultunk a kunyhóba. Estére a kis kályha jó szolgálatot tett és kellemes meleget árasztott magából.  Mivel nem jött álom a szememre, a tábori naplót kezdtem olvasgatni. A zseblámpa szolid fénye ritkább fajok és vicces történetek sokaságát tárta fel, melyeken olykor el is mosolyodtam.  Bulizó egerek, pezsgődurranás, közmunkások, kóbor kutyák, határőrök, „cigány” gombászás, és még sorolhatnám… :) Csak a fáradó szemem vetett véget az olvasásnak…

3. Nap reggel.  Az utolsó reggelem a táborban… Egyszerre keltünk mindannyian és alighogy kitöröltük az álmot a szemünkből, máris úton voltunk az első ellenőrzésre. Rögtön a második hálóban három vörösbegy akadt meg, ami kész csoda, révén, hogy ez eddig még érintetlen maradt. Jól kezdődik, mondtuk szinte egyszerre.  A folytatás is felülmúlta várakozásainkat, hiszen a két nap átlagosan 30 madár/nap csaknem felét már a reggeli körben elcsíptük.  Rigók, begyek, cinegék, füzikék, mellett akadt egy ritkaság is. Az egyik hálóban szőlőrigó volt! Hozzá sem volt még szerencsém, egészen mostanáig. A táborba visszatérve volt dolog bőven. Időközben megérkezett a váltás is, így ők is látták a „csúcsfogást”.

Mire minden madár csinos gyűrűvel a lábán, szabadon távozott, értem is megjött az autó, így gyors köszönés után máris lefelé gurulva hátrahagytuk a tábort és az „uhus bányát”. Abban biztos vagyok, hogy nem utoljára…

spacer

6 comments on “Barabás

  1. Vincze Tamás

    Szia Tamás!
    Klasszak a képek, engem is nagyon érdekel a madárgyűrűzés. Legalább lesz kitől tanulnom ;)
    Üdv: Tomi

    1. Tomy4

      Nem vagyok profi, de az alapok már megvannak :)

      Üdv

  2. Zsombor

    Szia Tamás!
    csak okulásképpen tök érdekes lenne tudni, milyen obit, gépet használsz, illetve egy-egy kép milyen beállításokkal készült. Kiváncsi lennék, mivel érsz el ilyen fasza kis mélységélességet? Valami kis, fix obival? Vagy van egy profibb, nagy fényerejű obid? Mennyit utómunkázol?
    Üdv,
    Zsombor
    ui. jó rég találkozunk :D

    1. Zsombor

      mondjuk közben megnéztem a bemutatkozás oldalt, és kiderült, milyen obit használsz :D

      1. Tomy4

        Helló! A kérdés így akkor már tárgytalan :)
        Túlnyomórészt a legtágabb rekesszel fotózok (ami jelen obinál f5.6) és az érzékenységet a helyszínhez és a napszakhoz igazítom. Mondjuk számít a téma/háttér távolság helyes beállítása is! Az utómunkát Ps-ben végzem, ami leméretezésből (élesítéssel kombinálva) és zajszűrésből áll.

        u.i.: Bizony rég találkoztunk… talán vagy 5 éve a Tiszánál… :D
        Üdv

Leave a reply