Nagy fakopáncs

Janár 14.-e. Gyermeki izgalommal vártam az első és talán az idei tél egyetlen komolyabb havazását, de nem a szánkózás és a hógolyózás vonzott, hanem a madárfotós berkekben ilyenkor kezdődő „szezon”. Újra megtelnek élettel az etetők és gyönyörködhetünk a vendégek sokszínűségén.  Mégis azt kell, mondjam, ez a szezon kétségkívül az ölyvekről szól.  Szinte minden időmet ott töltöm. Legyen  szó hófúvásról vagy dermesztő hidegről a reggeleket ott kezdem. Így jártam az egyik délután a terepen, hogy a másnap reggeli ínyencséget kitegyem. Egyértelmű jelek mutatták, hogy bizony ölyv jár a kitett kajára és reméltem, hogy reggel is bejön.  A holnapi lesz a 11. alkalom, de még normális fotóm nincs erről a ragadozóról, a nyomok viszont tagadhatatlanok. Már kezdett sötétedni mire végeztem.

Eljött a hajnal és még sötétben szállok ki az autóból. Zseblámpám fényénél battyogok a les felé és képzeletben már ölyveket látok a beszállókon.  Miután elfoglaltam a helyem, gyönyörű kép tárult elém.  A horizonton felkelni igyekvő nap pírje, rózsaszínű paplant terített a hóra! Körülöttem néma csend… igazi kikapcsolódás! Hiába a csodás látvány én mégis másért zsibbasztom az alfelem minden reggel… de sajnos a kikapcsolódást az ölyvek is komolyan vették és most is cserbenhagytak. Nem vagyok az a feladós fajta, de bevallom meggyengültem… egy kis izgalomra vágytam így úgy döntöttem hamarabb tanyát bontok és elmegyek megnézem az üveges lesnél mi a helyzet.

Miután kiértem alig maradt egy fél órácskám, de ezalatt a szokásos résztvevők szórakoztattak.

A számomra megunhatatlan látvány, nyújtott némi kárpótlást, de a korona még hiányzik a téli gyűjteményemből!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.