Vadszemle

Szeptember felé közeledve a madarak megkezdik a gyülekezést és a vándorlást. A gyurgyalagos fal is néma már, csak a szanaszét heverő kiszáradt rovartetemek árulkodnak a szülők szorgalmas mindennapjáról. Sehol egy hang, csak a szél mozgatta növényzet susogása…

Nem mindenhol van ez így! Az itatónál csak most kezdődik az élet. A nyár folyamán idelátogató törzsvendégek mellé, kóborló vagy ritkább egyedek is betérhetnek. Ezzel a reménnyel indultam ismét a helyszínre.

A hűvös motorozást, csak a töltésen átszaladó két őz pezsdítette föl. Miután kiértem nem volt semmi dolgom az itatóval, mivel előző nap már megcsináltam mindent. Új fákat tettem szélre, új beszállókat installáltam (kis és nagymadaras), és egy harkályos fa is került az itató mellé… A kis műanyag görgő nyikorogva teszi a dolgát, mikor az ablak előtti falapot húzom föl. Nyugodtan állítottam az állványt és a gépet a helyére… korán van még. Majd fél órát várok, mikor egy tojó Házi rozsdafarkú száll a kismadaras fára.

Nem akart inni, se fürdeni, helyette inkább idegesen guggolgatva körbejárta az itatót. Gondolom a másik „csaj” nem tetszett neki. Majd megunva a dolgot, tovaszáll. A távozása mintha lavinát indított volna el, mert felgyorsultak az események! Először egy feketerigó érkezett, aki pár kör csattogás után távozott is, majd szinte rögtön utána, tavalyi ismerőst köszönthetek újra, egy Szürke légykapó pár személyében. A kora reggeli napsugár becsillanó darabkája adott valami hangulatot ehhez a képhez.

Alighogy elmentek, Énekes rigó landolt a harkályos fa tetején, de csak egy pillanatig, mert elijesztették az éppen oda szálló Nagy fakopáncsok, akik kergetőzésbe kezdtek.

Az erélyesebbnek sikerült elkergetnie a másikat, és ezután hosszasan időzött a fán. Ezt követően egy ugrással máris a víz szélén találta magát és következett a tolatós módszeres fürdés.

Miután eláztatta magát, hangos susogással elillant. Épp csak megnyugodott a víz, az Énekes rigó visszatért és ő is pancsol egyet.

Utána volt egy kisebb szünet, ez alatt visszanéztem és töröltem a rossz képeket. Közben egy Zöldike jött inni sietősen, majd a semmiből hirtelen egy Vadgerle esett a kismadaras fára (persze hogy oda). A múlt héten az egyik szeles reggelen már bejött, de akkor valamitől megijedve elszállt. Most nem ez a helyzet szerencsére. Elrúgja magát az ágról majd a vízbe toppanva mélyeket kortyol belőle. Nem sikerült fényesen ez a fotó (ezt még gyakorolni kell) de a ritka vendég miatt feltettem.

Ezután ismét a kismadaras beszállót választotta és nekem háttal kényelmesen ücsörgött, pompás tollazatát megmutatva.

A gép csattogására ide- ide figyelt, amit én kihasználva, egy portrét készítettem róla.

Miután ő is elment még egy Széncinege szórakoztatott szüntelen mozgásával, de pár pillanat múlva már a lombkoronában kutakodott.

Hirtelen feltámadt a szél, lecsendesült minden… az órámra pillantva látom elszaladt az idő, ideje indulni.

2 thoughts on “Vad találkozás

  1. De jók lettek ezek is. Jó kis környék lehet, ha ennyi faj van. Sajna én tegnap nem jártam sikerrel. 12-től 16-ig voltam gyakorlatilag semmi nem volt. Neked mi a tapasztalat mikor van aktivitás? Lehet reggel kéne próbálkozni. A 2. kép szintén falravaló ;) Üdv: Tomi

    1. Köszi Tamás! Én majdnem kizárólag reggel 6-9-ig szoktam kinnt lenni. Nálam akkor aktívabbak(télen-nyáron). De hogy őszinte legyek, a már 2 éve meglévő itatómnál egy kezemen meg tudom számolni hányszor voltam délután! Valahogy a munka miatt nem igazán jó nekem, de nem bánom. Amikor kijutottam, egyharmada volt a mozgás a reggelhez képest. Lehet a héten megpróbálok egy du.-t :) Egyébként tapasztalatom szerint, délután pont 16-17-től érdemes kiülni, az utolsó fényekig!

      Üdv!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.