IMG_8879

Még a tél-tavasz fordulópont környékén történt meg az, hogy a szüleim házánál egy ebéd alkalmával édesanyám megjegyezte, esténként szokott hallani valamilyen (legtöbbször vékony sivító) bagoly hangokat. Kérdeztem, pontosan honnan?

– Leginkább ott. Mutatott ki a konyhaablakon a szomszéd kertben álló néhány fenyőfa irányába.

– Óh, hát az könnyen lehet, hogy Erdei fülesbaglyokat hallottál, akik szerintem elfoglaltak egy galamb fészket és lassan már tojásokon ülnek. Válaszoltam neki. Majd hozzá tettem, hogy meg fogom nézni, ott vannak-e.

Teltek a napok, hetek és teljesen feledésbe merült a dolog. Szüleim megszokták, hogy esténként visító hangok indulnak útnak, melyek olykor besurrantak a nyitott konyhaablakon is. Említették nekem néha, de valahogy az „utána nézek” dologból végül nem lett semmi…

Egészen április végéig! Ekkor ugyanis éppen indultam szüleimtől haza, hűséges Simsonommal. Már majdnem sötét volt, de még valamicskét lehetett látni. A nagykaput bezárva, majd a gázkaron egyet rántva gurultam a néhány méterre lévő főúthoz. Mielőtt letettem a lábam, a bal oldalt láttam egy kisebb árnyat, amint az első kertben álló fenyőfa csúcsánál elkap valamit, majd alászáll a sötétbe. Az épphogy derengő égbolt miatt az alakot tisztán láttam és egy másodperc múlva már tudtam, hogy egy kuvik az. De villámgyorsan el is tűnt.  Láttam, hogy a ház csatornája felé, de akármilyen nagyra nyitottam a szemeimet, már nem láttam.

Mindenesetre gyanút fogtam és másnap ki kérdeztem a szüleimet, és megtudtam, hogy ők is látták a napokban a fa csúcsán üldögélni! Nekem sem kellett több és nyomozásba kezdtem. Hamar észrevettem, hogy a főútra néző oldalon, ahol eltűnt a bagoly a szemem elől, egy helyen az alsó cserép el van mozdulva. Ez már több mint gyanús… Gyorsan haza ugrottam a vadkameráért és kihelyeztem az emeleti terasz korlátjához rögzítve.

Másnap ebédidőben egyből oda siettem és első dolgom volt vissza nézni a felvételeket (amennyiben készített a kamera). Jelentem készített!IMAG0040Mondanom sem kell mennyire örültem nekik! Ráadásul a régi szobám ablakától körülbelül négy méterre! Fotózás szempontjából meg kellett tervezni, hogyan is fog működni a dolog, de az előkészületek előtt, leskelődtem egy kicsit.IMG_8856Egyetlen módja volt, hogy normális képeket készítsek, ha egy új beszállót helyezek ki nekik, amit remélhetően hamar megszoknak. Mindezt úgy alakítottam, hogy a terasz lesz a lesem és az egyik korlátját elmozdítva az objektívnek is helyet tudtam csinálni.

Már a második nap használták azt az oszlopot, amit kihelyeztem, így nem volt mire várni. Nyolc órakor elfoglaltam a helyem, és negyven perc múlva kuvik papa érkezett, aki kicsit gyanakodva nézett az irányomba.IMG_8879Valami elterelte a figyelmét egy pillanatra.IMG_8880Majd az üreghez szállt ahol a már nem is kis fiókákkal hangosan beszélgetve váltottak pár szót. Óriási élmény volt már ez is, hiszen a bejárat csupán egy méterre volt tőlem! Akárhányszor jöttek, szinte karnyújtásnyira voltak!

Negyed órával később papakuvik az éppen rajzó cserebogarak közül vadászott egyet.IMG_8895Tíz perc sem telt el és máris terítéken a következő falat. Lótücsök.IMG_8907

Úgy látszott, a hím szorgalmasabb, de újabb tízen öt perccel később kuvik mama, hatásos belépővel mutatta meg, hogy ő sem tétlenkedik! Termetes pocokkal érkezett egyenesen a kihelyezett oszlopra!IMG_8926

IMG_8931Egy pillanatra mintha pózolt volna a trófeával. :)IMG_8946Negyed tízhez közeledett az óra mutatója és a fiókáknak máris sikerült csillapítani az étvágyukat, amihez az utolsó fogás jócskán hozzá járult. Tíz óráig vártam még, de már egyikük sem tért vissza. Gyorsan összepakoltam és haza indultam…

Két napra rá újabb próba. Nyolc órakor már ismét fekszem a teraszon. Ezúttal nem voltak annyira aktívak baglyaim, tíz óráig csupán kétszer mutatták meg magukat. Egyszer fel kilenckor…IMG_8956majd kilenc előtt pár perccel…IMG_8979Nem is erőltettem a dolgot tovább, és hamarosan már pöfögtem hazafelé.

Újabb két nap elteltével a rutin újból ugyan az. Rendszerint fél kilenc környékén jelentkeznek először, de nem minden alkalommal hoznak szállítmányt.IMG_9005Ezután szinte majdnem pontosan negyed óránként jöttek egészen fél tízig, ki üresen, ki zsákmánnyal.IMG_9016

IMG_9023

IMG_9047

IMG_9064A fiókák már ki-kimerészkedtek és olykor a csatornán várták a szüleiket. Mind a négy kíváncsian tekergette a kis fejét és csodálkoztak a külvilágra, de a nagyobbak már szárnypróbát is tartottak. Nem igazán történt ezután semmi, így összepakoltam.

Egy nap ismét kimaradt. A második napon, Június harmadikán feküdtem ott utoljára. Fél kilenc után, ahogy számítani lehetett, egyikük (a hím) meg is jelent egy cserebogárral a csőrében. Néhány másodperc után leadta a hozományt a farkaséhes társaság egyik tagjának, majd távozott is.IMG_9090Ezután a szülők már inkább a távolból próbálták a kicsiket hívni és biztatni az első szárnycsapások megtételére. Fél óra múlva a négyből három sikeresen elrugaszkodott és egészen az út túloldalán lévő szomszéd házig meg sem álltak. Igaz a landolás nem mindegyiknél volt sikeres. Egyikük az ott álló fa egyik vékonyabb ágát nézte ki, de abba kapaszkodva a súlya lehúzta és denevér módjára lógatta magát pár percig! :)

A következő napokban láttam esténként a környéken csatangolni a családot és örültem, hogy jó helyet választottak maguknak a költésre. Nagyon bízom benne, hogy még évekig háziállatként tekinthetek majd rájuk…

 

 

 

 

 

One thought on “Háziállat”

  1. Tomikám! Ismét gyönyörű képekkel kápráztattál el benünket! Ezt a kitartásodat ,türelmedet a képek készítéséhez csak csodálom és Gratulálok!! Részletesen leírtál mindent így mi is tudtuk követni a kis kuvik családot. Köszönöm szépen!
    A munkádhoz kívánunk sok sikert, sok örömet,kitartást és jó egészséget !

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.