IMG_0011

Az előző és egyben a tavalyi utolsó történet folytatására csaknem öt hónapot kellett várni. Ősszel már nem volt alkalmunk látni, hogy a ludak vajon alkalmi vagy állandó vendégei lesznek a holtágnak. Annyi biztos volt, hogy ludakkal vagy anélkül, tavasszal is folytatódni fog a vízbe gázolós fotózás.

Igazából várni akartam ezzel még, hiszen a víz hőmérséklete a nulla fok közelében tanyázik, de az egyik héten arra vezetett utam során, mind a vízben és a mellette lévő szántón is ludakat láttam! Ez a látvány indítómotorként hatott a gondolataimra és beindult a szerkezet!

Szinte azonnal írtam Máté barátomnak, akivel közösen vágtunk bele ősszel ebbe a projektbe. Máris tervezni kezdtük a lehető leghamarabbi időpontot, ami másfél hét múlva esedékes.

Az előttem álló szombaton én elmentem fölmérni a terepet és reméltem hátha tudok esetleg lőni egy-két képet is. Reggel az ablakon kinézve viszont, köd bácsi bejelentkezett a kedvem elrontására, már ami a szép képeket illeti. No de nem baj, azért engem nem lehet ilyen könnyen maradásra bírni. Útnak eredtem és az ott töltött fél óra alatt, tele ment a fülem ludak gágogásával, ami előre vetítette, hogy a következő hét talán lehet valami siker.

Hét nap múlva már Mátéval, a szabályokat betartva, reggel öt órakor indultunk derengő fényben a cél felé. Az autóban voltak félelmeim a hideg vízzel kapcsolatban, hiszen az éjszaka folyamán, talán utolsó erejével mínuszokat dobált a márciusi tél. Hiába volt rajtam annyi réteg, hogy ha megesz a medve, egy hétig is rongyot székelne… de a hideg bizony csak hideg!

Húsz perc után, már a leseket állítottuk össze és vettük föl a mellcsizmákat. Ekkor puskagolyóként hasított a nem túl okos fejembe a tudat, hogy bizony ősszel ez a csizma eresztett. Pontosabban befelé és leginkább a vizet. Ugyan nem nagyon, de azért azt a lábszáramat el tudja áztatni. Talán a nem túl nagy lyuk miatt sem törődtem vele idáig. Öngól Tamás… :)

Már majdnem készen voltunk, amikor a néhány tíz méterre lévő főúton egy rendőrautót láttunk lassan araszolni. És szinte biztos voltam benne, hogy hajnalban ezt a két fura szerzetet, akik valamiben mesterkednek, közelebbről is megnézik maguknak. Talán egy perc  múlva, már méterekre állt meg előttünk a jól ismert mintás Skoda.

A leengedett ablakból kérdezték, hogy

– Mi lesz a program?

– Fotózás lesz, mégpedig kifejezetten Nyári ludakra megyünk.

– És ezért keltek ilyen korán?

– Persze! Ráadásul, még a vízbe is bemászunk!

(most gondoltak valamit szerintem :) )

– Láttuk mi is, hogy sok van itt a szántókon.

– Igen, ezért is jöttünk most.

– Rendben, viszont látásra!

– Viszont látásra!

A dialóg végére Máté is összeszedte magát és indultunk a holtág felé. Igyekeztünk a lehető leghamarabb a vízbe menni, hogy ne vegyenek észre a ludak. A széleken hártyás vízfelszín mutatta a becsülhető hőfokot. Az első lépések után én már éreztem is, és azt hogy a tavalyi lyuk sem tűnt el!

Óvatosságunk ellenére, okoztunk egy kis riadalmat, de viszonylag hamar helyre állt minden. A hamarosan fölkelő tavaszi napot, a mögöttünk tornyosuló domb takarja, így a jó fényekre még várni kell. Mint ősszel, most is a szárcsák vannak a legtöbben. Első alany, a még semmi fényben, sietve taposta a vizet a tó közepén.IMG_0011Az árnyék miatt nem sok részletet mutató madarat, nyugodtabb társa követi. Ő falatozva tart ugyanabba az irányba.IMG_0025A tó kezd életre kelni. Egyre több madár mutatja magát. Mindeközben tőlünk jobbra és balra is (persze jó távol) ludak ringatják magukat. Talán közelebb is jönnek majd. Fölöttünk többen is hangoskodva húznak el, de elénk egy sem akar le szállni.

Itt- ott egy réce bukkan föl. Először egy téli vendég Kerceréce bukdácsol velünk szemben a másik oldalon, majd Cigányréce is tiszteletét teszi. De mind a ketten értelmes távolságon kívül.

Már több mint fél órája vagyunk a fagyos vízben. Telnek a percek, és a hideg bejelentkezik a lábfejünknél. A többi részen egészen kibírható, de ahol legjobban szorít a nyomás ott bizony már nem mindig kellemes. Éppen ezért, ha nincs esemény, tornáztatni kezdtük a lábunkat. A les körüli apró hullámok jelezték, hogy tesióra van a víz alatt.

Hirtelen a szemközti nádas felől hangzavar szakítja félbe a gyakorlatokat. Ludak érkeznek! De csak egy landol a lőtávol végén. Közelebb nem jött, de az érkezés megvan!IMG_0034Talán ez már kecsegtető, de még így is messze van.

Forgolódott valamennyit a nád szélén, majd jobbra távozott. Ezután újból üres percek következtek. Ekkor ismét szaporodtak a kis hullámok körülöttünk! A sima taposó mozdulatok után, gondoltam egyet és hátra nyújtottam a jobb lábamat, egészen a vízfelszínig. Ekkor csökkent a nyomás és melegség öntötte el a lábfejemet. A lábujjaimat is sokkal szabadabban tudtam mozgatni. Micsoda öröm volt ez, hiszen így időt nyerhetünk, mert még nem akartunk távozni.

Ezt a tapasztalatomat meg is osztottam Mátéval, aki közölte, hogy ő is csinálja, csak előre! :) Ezután felváltva, ki előre, ki hátra, balettezni kezdtünk a vermelésből ébredező halak örömére!

A nap sugara már elérte és megvilágította a nádast, ami remek háttér lesz bármelyik képen. Én nagyon bele merültem a mozdulatokba, mikor Máté riasztott, hogy látod azt?! Két Búbos vöcsök előttünk!!! És tényleg… Szó szerint a semmiből! Egyenesen felénk tartanak! A fagyos láb már a múlté, ki figyel arra?IMG_0055

IMG_0058Ez az első alkalom, hogy őket fotózom! De gyorsan irányt váltottak, és messzebbre úsztak. Visszanéztem a képeket, és örültem, hogy lett éles! Na már ezért megérte az eddigi fagyoskodás!

Az izgatott percek hatására új erőt kaptunk, kitartásból. Még hátha történik valami!

Egy közelebb úszó szárcsa most jó lesz ismét.IMG_0091Majd újabb madarak közelítettek. Kis vöcskök úsztak be a még árnyékos részre.IMG_0102A nap hamarosan elérte a tó közepét is, és az éppen arra tanyázó fehér pajzsos, piros szemű, fekete madár nem mehetett el kép nélkül.IMG_0109A ludak egyre hangosabbak voltak és repkedtek összevissza. Közben a vízi balett folytatódott. Azért lassan már az is kevés volt. Fontolgattuk, hogy lassan megyünk, de a ludak miatt kivártunk még…

Nem volt hiába! Egy pár, hangoskodva, jobbról érkezve lassan ereszkedni látszott. Éppen előttünk tették le magukat! Örültünk volna, ha a tó közepén, de így is közelebb, mint eddig valamikor!IMG_0123Forgolódtak ott egy kicsit, és valami miatt feltehetően a hím, ideges testtartást vett föl és úgy kiabált a levegőbe!IMG_0124

IMG_0125Gyaníthatóan az itt tartózkodó Rétihéja miatt volt a riadalom, de mivel a fotóra koncentráltunk, nem láttuk pontosan. Csupán néhány kocka jutott, mert lassan közelebb húzódtak a nádashoz, ami nekünk már messze volt ismét.

Hű… ez kezdésnek nem is rossz! Sokkal kevesebbre számítottunk siker gyanánt. Igaz ez még lehetne jobb.

Nem vártunk már sokat és mozgósítottuk gémberedett alsó testünket. A kocsinál kellett még egy kis idő mire a lábujjainkat is érezni kezdtük, de a Búbos vöcskök és a Nyári ludak miatt már megérte balettozni a vízben! :)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.