Búbos pacsirta

A mostani esőzések miatt az itató forgalma jelentősen lecsökkent. Az erdei utak autó vájta gödreiben és egyéb mélyedésekben megmaradt kis pocsolyákat valószínűleg szívesebben keresik fel a madarak, mint egy mesterséges vízfelületet, és persze az is fontos, hogy emiatt szinte bárhol tudnak inni és fürdeni.  Pontosan egy hónapja volt, hogy értékelhető fotót tudtam készíteni. Többször is kint jártam, de volt olyan, hogy egyetlen madárka sem jött, holott órákat töltöttem el a lesben gubbasztva.

Ma reggel mégis úgy döntöttem, hogy ideje egy újabb próbát tenni. Sűrű köd ereszkedett a tájra. A fűben és a cserjék ágai között ezernyi póklak mutatta meg magát. Az ezüstös gyöngyök koloncként húzták az amúgy feszes hálók vékony szálait. A kunyhóhoz érve egy Mezei veréb csettegett a közeli szilvafán. Vizet most nem kellett utántöltenem, de egy kis igazítás itt-ott ráfért az itatóra. Most is nagyon csendes a környék.

Körülbelül negyed óra múlva, egy rozsdafarkú jelent meg előttem! Ez az… legalább már nem lesz üres a nap. Nem tudom biztosan, hogy a rendszeres vendégem, vagy esetleg egy másik példány az, de mindenesetre örülök neki.

Házi rozsdafarkú
Házi rozsdafarkú

Lelkesedésem kitartott még egy ideig, de sajnos a madaraké az itatóm iránt nem. Másfél óra után sem változik semmi. Egyetlen madárhangot sem hallok. Megunva a várakozást hazafelé veszem az irányt. A köd már foszladozni látszik, de egy-két helyen még erősen kapaszkodik a talajhoz. Miközben haladok, a szememmel a környéket pásztázom. Az út mentén lévő kerítésoszlopok egyikén, Búbos pacsirtát pillantok meg. A motort leállítom, és viszonylag nesztelenül gurulok közelebb, azt remélve, hogy nem ijed meg. Mikor megállok előtte, majdnem elröppen. A lábát behúzza és rugaszkodásra készül. Ekkor én sem mozdulok… majd látva, hogy nem történik semmi, ismét kiegyenesedik. A gépet ekkor kapom elő, és készítek pár képet.

Búbos pacsirta
Búbos pacsirta

A kopasz háttér már-már télies hangulatot kölcsönöz. Remélem lesz még szerencsém ehhez a madárkához a télen is. Gondolataim a havas, madáretetős szezonra terelődnek. Lassan itt az ideje rákészülni (etetők készítése, magok beszerzése), de még azért ne szaladjunk ennyire előre. Az itatót még a gyenge fagyokig állni hagyom, ki tudja milyen idő lesz ezután…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.