IMG_3166

Nyolc esztendővel ezelőtt léptem be egy kis kunyhó ajtaján először, mely egy másik képzeletbeli nagy ajtó előszobáját jelentette a későbbiekben. Olyan hely volt az, ahová mindig szívesen visszament az ember. Mint egy gyerek szoba, amit kinőttünk, de belépve rajta újra átéljük a kellemes emlékeket. Ez a madáritatós kuckó, nekem a második gyerekszobám, mert itt kezdődött minden.

Az évek alatt megfordultam több helyen, és új utakat jártam be, de ez a hely mindig adott egy biztos pontot, amolyan bázist, amelyre akár egész évben lehet számítani. Ami azt illeti, egy jó ideje már, (talán két éve is) hogy nem ültem benne. Az új kihívások és egyéb elfoglaltság miatt teljesen magára hagytam.

Hosszú idő után, néhány hete újra meglátogattam. Napszítta lazúros külseje jól bírja az idő, romboló hatását, bár azért itt-ott már veszített a páncélja csillogásából. Ugyanez viszont nem mondható el az itató medencéről. A fa szerkezetű állvány bizony kapott egy rúgást, időjárás bácsitól és már korábban (ki tudja mikor) összedőlt. Éppen ezért nem is tudta ellátni feladatát. Itt volt az ideje, hogy újra visszaállítsam az eredeti állapotot.

A korábbi hibát kiküszöbölendően, az itató szerkezetét ezúttal vasból állítottam össze. A méretét kissé megnöveltem és tulajdonképpen egy nap alatt készen voltam vele. Másnap már úton is volt, hogy átvegye régi társa helyét. Csurig töltöttem vízzel és jó érzéssel hagytam hátra az öreg lest. Egy hét múlva már élesben teszteltem.

Munka után szinte rögtön oda vezetett az utam és kíváncsian vártam mit hoz a délután. Két év után, egy Házi rozsdafarkú hím volt az első, akiért kattogott a gép a kunyhóban.

IMG_3072Szinte rögtön utána, Vörösbegy ugrott elém a bokrosból.IMG_3074A továbbiakban a levegő sem mozdult és ennyiben is maradt az a délután. Nem sok, de tudtam, hogy nem számíthatok nagy mozgásra, napnyugta előtt. A következő nap is tettem egy próbát. Egyetlen látogató talán ugyanaz a rozsdafarkú hím volt.IMG_3080Gondoltam, hogy ha nagyobb mozgást szeretnék látni, bizony a reggeli órákban kell jönnöm. Szerencsésen alakult, hogy a következő hajnalban, ott kezdhettem a napot. Kényelmesen elhelyezkedve vártam a rohamot. Távcsővel a kezemben láttam, hogy nagy mozgás van a környéken. Ahová néztem, madarat láttam. Mint a reggeli csúcsforgalom, úgy cikáztak minden felé. Érdekes azonban, hogy az itatóhoz nem jöttek, pedig kitűnő volt az idő és eső sem esett akkor, hogy máshol keressenek vizet. Másfél órát vártam, mire egy kis apróság libbent közelebb. Csilpcsalp füzike jött és nézett körbe.IMG_3087Folytonos ugrándozásával, lavinát indított el, és nem sokkal egy igen illusztris vendég érkezett, akihez két évvel ezelőtt volt szerencsém első ízben találkozni. Kerti rozsdafarkú pihent meg néhány pillanatra.IMG_3158

IMG_3166Közben egy idei fiatal füzike tipegett, bozontos ábrázattal a szélen.IMG_3177Majd a nálunk gyakori rozsdafarkú tojója jött szomjat oltani és fürdeni.IMG_3181

IMG_3182Ritkább rokona vissza-visszatért.IMG_3192Nem volt szünet. Megállás nélkül érkeztek a madarak.IMG_3197Az utolsó periódus a harkályoké volt. Hárman négyen is egyszerre voltak jelen. Pancsolós kedvükben voltak.IMG_3222

IMG_3240

IMG_3296A végére belibbent még egy Citromsármány is, de ő messziről figyelte az eseményeket.IMG_3312Szívesen maradtam volna még, de indulnom kellett. Pörgős volt az utolsó óra és elégedett vagyok az eredménnyel. Mintha nem is lett volna az a két év szünet. Megtoltam magam előtt az ajtót, majd kilépve elhagytam a „Bázist”, de nem újabb két évre…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.