IMG_1734

Van úgy az ember életében, hogy borús felhők árnyékolják a napot olyannyira, hogy már-már sötétséggé áll össze. A hirtelen sötétben pedig megrémülünk és keressük a fényt… azt, ami korábban oly természetes volt, hogy van, ami éltetett és erőt adott. Nem látunk egyik irányba sem. Ilyenkor érezzük csak igazán egyedül magunkat. Minden biztos pont eltűnt és egy kis idő után még rosszabb a helyzet, mert a bizonytalanságban elvesztettük a tájékozódó mivoltunkat.  Idő kell, hogy rájöjjünk hogyan tovább…

A legjobb amit tehetünk, hogy leülünk. Le kell hogy üljünk, mert ebben a helyzetben minden lépés bizonytalanná válik. Úgy érezzük, körül vagyunk aknázva. Ami tegnap biztos volt, ma már korántsem az.

Ott üldögélve először csak hangokat hallunk. A világot mozgató idő szalad el mellettünk szüntelenül, és húzza magával a napokat, hónapokat. Oda sem figyelünk rá igazán, mert csak várjuk a fényt, és bízunk töretlenül. Hiába kiáltunk, ő soha nem fog a kedvünkért megállni. Bolondnak gondoljuk, hogy folyton rohan, de nem is sejtjük, hogy akaratlanul is ő fog nekünk segíteni…

A sötétségnek azonban vannak jó oldalai is. Segít magunkat jobban megismerni, és olyan dolgokat enged látni, amihez korábban nem szokott a szemünk. Neki nem kell barát, hiszen egyedül is jól elvan, csak néha magányos, és ha elbeszélget vele az ember, hamarabb visszaengedi a saját útjára.

.

.

.

Aztán szépen lassan rájövünk, hogy vannak olyanok, akiknek kifejezetten bejön a sötét, és akkor érzik magukat jól ha kihunytak a fények. Ebben az esetben viszont én voltam a fény az éjszakában azokon a meleg júliusi estéken. Pontosabban egy kis reflektor, ami segített rávilágítani a lényegre, ami nem más, mint a hazai bagolyfélék talán legszebbje a Gyöngybagoly.

Miután sikerült kimenteni a fiókákat a felújítás alatt lévő templomtoronyból, hagytam őket háborítatlanul cseperedni. Majd úgy gondolván, hogy már elég nagyok ahhoz, hogy látogatást tegyek náluk, fogtam a cókmókot és autóztam egy kicsit. Odaérve még világosban készülök elő. Soha nem próbáltam még ilyen körülmények között fotózni, így nem tudtam mit is várhatok attól az alkalomtól. Egyáltalán megjelennek-e a szülők, mennyire fogja őket zavarni a jelenlétem, a direkt megvilágítás?  Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, és ezzel együtt lassan rám is ereszkedett a jótékony sötétség.

Lassan magamra húztam az álcát és vártam. A kis reflektor szépen megvilágította azt az ágat, amit minden bizonnyal használnak a baglyok. Legalábbis bíztam benne, mert másra nemigen voltam felkészülve. Az óra lassan a kilencet ütötte mikor a templomi fényben közeledni láttam egy világos foltot. A foltnak tolla és szárnya is volt és ezek segítségével irányította magát az általam preferált helyre! Talán akkorát nyeltem, hogy a bagoly is meghallotta!Gyöngybagoly (Tyto alba)Hozott valamit a fiókáknak, amit gyorsan be is vitt nekik, majd el is tűnt. Onnantól kezdve minden apró dologra, ami a fénybe repült, ugrott a pulzusom. Legyen az lepke, denevér, vagy egy falevél. Jó móka volt. :) Nagyjából fél óra múlva ismét közeledett egy bagoly. Ő vélhetően a hím lehetett, akit a természet gyönyörű fehér viseletbe öltöztetett.IMG_1705Ezt követően egy órán keresztül semmi nem történt. Legalábbis ami a baglyokat illeti. Míg vártam rájuk, a mellettem lévő parkba fiatalok érkeztek beszélgetni és szomjat oltani. Mit sem sejtették, hogy kb. 8 méterre tőlük valaki hallja és látja őket.

Hamarosan a tojó érkezett a kiszáradt oldalágra és egy termetesebb patkányt hozott magával.IMG_1731Majd neki rugaszkodott, hogy oda adja az egyik szerencsés fiókának.IMG_1732Kifelé jövet, megállt még egy pillanatra.IMG_1734Úgy gondoltam várok még egy kört, hátha hoznak még valamit, de nem így történt. Lassan telt az idő. Unalmamban a parki eseményeket követtem. Másfél óra is elment így. Mivel a baglyok nem jöttek vissza, a távozást fontolgattam. Igen ám, de mivel a fiatalok (változó létszámban 4-8) még ott tanyáztak, nem akartam egyrészt általános riadalmat okozni, másrészt felfedni az itt tartózkodásom okát. Ugyanis a láda a mögöttük 2-3 méterre lévő öreg fán van és nem is olyan magasan. Féltem, hogy ha elmegyek, valami hülyeséget csinálnak… így vártam.

Az idő csak vánszorgott. Másfél óra ismét eltelt így, de még nem is fontolgatták a távozást. Már azt is tudtam, hogy ki kivel jött és hogy kinek melyik a biciklije! Bevallom nagyon untam és ráadásul a baglyok sem jöttek, hogy vigasztaljanak. Többször volt téma hogy most már mennek, de mindig ráhúztak valamennyit. Végül hajnali fél kettőkor végre haza indulhattam!

.

.

Két hét múlva mentem ismét látogatóba. A szokásos előkészületből kimaradt az álcaháló, ugyanis arra a következtetésre jutottam, hogy mivel a reflektor mögött helyezkedek el egy fa tövében, talán a fény miatt nem sokat látnak majd belőlem. Ha mégis zavarja őket, akkor marad a háló. Még be sem sötétedett, mikor résztvevők érkeztek a parkba. Ekkor látványosan járkálni és pakolászni kezdtem, hogy egyértelműen jelezzem, itt vagyok. Nem akartam a fél éjszakát itt tölteni. Szerencsére nem érdekelte őket a dolog, így nyugodtan koncentrálhattam a baglyokra.

Ahogy ott üldögéltem, nagy mocorgást hallottam a láda felől. Nem akart szűnni. Érdekelt a dolog, így magamhoz vettem a zseblámpám és a székemből felállva megnéztem mi is történik ott. A fiókák, bizony tolakodnak a bejáratnál. Gyorsan oda fordítottam a reflektort és elcsíptem az egyiket.IMG_1780Majd egy idősebb tolakodott előre.IMG_1783Egy harmadik pedig oldalt leskelődött.IMG_1792Nem voltak különösebben félősek. de azért hamar visszaállítottam mindent és elfoglaltam a helyemet. Fél óra múlva anyuka hozott finom falatokat.IMG_1824Majd a teljes sötét beálltával a motoszkálások folytatódtak, de nem csak a ládán belül! A nagyobbak már ki is merészkedtek és kíváncsian vizslatták a környéket.IMG_1852

IMG_1863

IMG_1883Sőt… ami azt illeti, már szépen repülgetnek is!IMG_1884

IMG_1886Néhány percre rá pedig a tojó érkezett az ág végén tartózkodóhoz és szép kövér patkánnyal dicsérte meg!IMG_1894

IMG_1895Ő pedig szorosan tartotta.IMG_1898Majd komótosan hozzá kezdett!IMG_1906

IMG_1911

IMG_1918A végén nagyokat nyelve tűnt el a farok is és arrébb vonult emészteni.IMG_1932

IMG_1934Ezzel került pont ennek a sztorinak a végére. A sikeres fiókamentésből, sikeres kirepülés lett!

Számomra hatalmas élmény volt ezt végig csinálni. Az pedig külön kuriózum, hogy egy ilyen éjszakai életmódot folytató tüneményt sikerült fotóznom. Ugyan van még mit csiszolni a technikán, de akkor azokkal a lehetőségekből ennyit tudtam kihozni.

Nem tudom, hogy lesz-e még rá alkalmam őket ugyanitt fotózni. könnyen lehet, hogy egyszeri alkalom volt az életben, ugyanis, ha visszaköltöznek a toronyba, ahol kevesebb veszélynek vannak kitéve, ott már nem olyanok a feltételek.

A jövő választ fog adni erre és még sok másra is…!

2 thoughts on “Baglyok gyöngye!”

  1. Szia Tamás! Gratulálok a gyöngybagolymentéshez, a fotózáshoz, meg az irodalmi értékű írásodhoz! Rendszeresen olvasom a beszámolóidat, nagy élvezettel. Minden jót Neked!

    1. Szia Sanyi!

      Köszönöm, hogy olvasol és az elismerő szavakat!
      A bagolyfélék amúgy is a kedvenceim. Egy ilyen gyöngyszem meg pláne. :)

      Üdv!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.