IMG_0984

A legutóbbi kuvikos szösszenet óta két hónap telt el és a baglyoknak köszönhetően, most folytatódik a történet.

Akkori helyzet szerint, a hím hordta az eleséget az üregben kotló párjának, aki valószínűleg még a tojásokon ült. Többször jártam náluk a nyolc hét alatt, de ügyeltem arra, hogy ne zavarjam őket túlságosan, ezért inkább több rövidebb fotózást iktattam be. Viszonylag egyszerű dolgom volt, mert az álcaháló folyamatosan kinn lógott és a madarak szinte már ügyet sem vetettek rá. Csupán a kényelmet szolgáló párnákat és a masinát kellett magamhoz venni, majd három percet karikázni az öregecske, németből importált agyváltós biciklivel.

Azért nem ész nélkül választottam az időpontokat, mert fejben mindig számoltam nagyjából hány naposak lehetnek a fiókák. Az első fotózást a kikelésük utáni első hétre időzítettem, amikor a szülők intenzíven etetnek. Korábban főleg lótücsköket és gilisztákat hordtak, azonban kalória gazdagabb dolog is terítékre került akkor.IMG_0984IMG_0985A szokásos ellenőrzést is megkaptam.IMG_1396Egy másfél óra után, már sötétben nyögdécsel az ülésrugó alattam, míg hazaérek…

Három napra rá, a meleg nappalt, este viharfelhők gyülekezete váltotta föl. Eddig mindig napsütésben jártam hozzájuk, de az izgalmasnak tűnő fényviszonyok mozgásra sarkalltak. Hamarjában a háló alatt várakoztam és reméltem, hogy bagoly is lesz.

Ami azt illeti volt, de csupán csak egyszer.IMG_1304Többet nem tudtam várni, mert a szél egyre erősebben hajlítgatta a mellettem lévő öreg akácfa ágait. Félúton hazafelé már hideg esőcseppeket éreztem a hátamon…

Két hétig ezután nem láttak a baglyok. Addigra már nagyot nőhettek és talán már a külvilág is érdekli őket. Az egyik késő délután, ezt igyekeztem bizonyítani.

Elég sokat vártam, mire az egyik szülő megjelent az akácfán, valamivel a csőrében.IMG_1551Pár pillanat múlva eltűnt a költőüregben. Hallani lehetett amint odabenn megy a háború a finom falatért. A felnőtt bagoly azután további élelem után nézett. A tető alatti fészkelődés azonban nem maradt abba. Fokozottan figyeltem vajon valamelyikük kidugja-e a kis fejét. Kidugta!IMG_1553Majd, ugyanúgy ahogy tavaly is, jöttek a testvérek.IMG_1559IMG_1562Nagyon kíváncsian néztek felém, mert még nem láttak a háló alatt senkit mozogni korábban. A félénkebbek vissza-visszabújtak, de az egyiknek igen megtetszhettem. :)IMG_1584Egészen sötétedésig ültem ott. Korábban szerettem volna eljönni, de nem akartam a folyton felbukkanó kisbaglyoknál riadalmat okozni. Meg kellett várni a tökéletes alkalmat. Amikor abbamaradt a mocorgás és egyikük buksiját sem láttam, gyorsan összepakoltam és egy perc múlva már nyeregben is voltam. A dinamót hajtó kerék ütésének hatására, a kis izzó, gyertyalángszerű villogással terítette a keskeny utat egészen hazáig…

Gondoltam rá, hogy akkoriban több délutánon is ellátogatok hozzájuk, de elfoglaltság miatt újabb két hét telt el kuvikok nélkül. Már-már biztos voltam benne, hogy kijárnak az üregből, de biztosat csak akkor tudok, ha látom őket.

Mikor odaértem nem láttam semmi mozgást. Lehet még „korán” van nekik és a meleg mérséklődését az üregben várják meg. Teljesen abba az irányba álltam és vártam mikor jönnek. Ehhez képest nagy volt a csönd az öreg tető alatt. Ahogy telt az idő, kissé gyanús kezdett lenni a helyzet. Vajon ott vannak még? Erre a kérdésre a választ tíz perc után kaptam meg, amikor az egyik fióka a két épület közötti vezetéken egyensúlyozott.IMG_1737.Kisvártatva az egyik szülőtől örömmel vette el a felé nyújtott finomságot.IMG_1742.Testvére nem sokkal ezután érkezett. Tágra nyílt szemekkel nézte, vajon hagy-e belőle neki valamit. Hát nem! :)IMG_1747.Majd ő is a vezetéken kapaszkodott meg, de úgy bámult felém, mint aki rémeket lát!IMG_1754Lehetséges viszont vagy csak bebeszélem magamnak, hogy ő az a három bagoly közül, aki a legutóbb is méregetett. Elég sokáig le sem vette rólam a szemét. Aztán csak megunta a dolgot és mindketten az akácfára röppentek, ahonnan a lebukó nap által átvilágított levelek mögött a kertek felé vették az irányt.

Ezzel nagyon úgy néz ki, hogy a kuvikcsalád története befejeződött az évre. Noha sok minden nem úgy alakult, ahogyan terveztem, rendkívül sok tapasztalattal lettem gazdagabb és életemben először sikerült egy bagolycsalád fiókanevelési szezonját végig követni.

Jövőre új tervekkel készülök és remélem baglyaim sem hagyják el ezt a területet…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.