IMG_1530

Jó néhány éve már, hogy a madárfotózás svédasztaláról válogatok különböző falatokat. Vannak könnyen emészthető és nehezebb étkek is. Olykor pedig előszeretettel merítek a gyakorlati madárvédelem üstből néhány kanállal.

Ez a történet most korántsem a szép fotókról, hanem valami sokkal fontosabbról szól… baglyokról… mégpedig a fokozottan védett Gyöngybaglyokról.

A gyöngybagoly a többi bagolyfélével (kivétel a Kuvik) ellentétben, előszeretettel veszi birtokba az emberi létesítményeket. Elsősorban a mezőgazdasági épületeket, ólakat, istállókat, hodályokat választ költő helyéül, de igen szívesen elfoglalja a háborítatlan templomtornyokat is.  Jelen esetben utóbbiról van szó.

Az évek folyamán kilenc környékbeli templomtoronyba kapaszkodok fel minden évben legalább egyszer, hogy e szép éjszakai ragadozó nyomára bukkanjak. Amennyiben a szerencse fia vagyok, jobb esetben kétszer is erősítem a vádlimat a meredek poros lépcsőkön. Ugyanis biztos költés esetén a Hortobágyi Nemzeti Parkkal együttműködve, a toronyban gubbasztó fiókák alumínium jelölő gyűrűt kapnak.

A régebbi időkben a tornyokba való bejutás pofon egyszerű volt a baglyoknak, mert a harang rész ablakai vagy zsalui legtöbbször nyitva álltak, de mára ez sajnos megváltozott. A mostanában zajló felújítások után nem szívesen hagynak nyitva semmit, így inkább máshol keresnek költőhelyet. Persze meg lehet érteni a másik oldalt is, hiszen a nyitott torony sem garancia a bagoly megjelenésére, és a galambok megtelepedése kellemetlen piszokkal jár. Azonban vannak olyan megoldások is, ami mindenkinek jó lehet.

A mostani helyzet a gyöngybagolyvédelem mintapéldája kell hogy legyen, ami az egyházközség és a kivitelező hozzáállását illeti. Történt ugyanis, hogy a kilenc templom egyike és egyben a legbiztosabb stabil költőhely a Kemecsei Református templom. A tavalyi évben már említették, hogy felújítás lesz a közel jövőben, ami a tetőszerkezetet is érinti majd. Reméltem, hogy ez nem esik egybe a költési szezonnal, de mégis úgy alakult. A lelkésszel és a gondnokkal való kitűnő kapcsolatnak köszönhetően, időben értesítettek a munkálatokkal kapcsolatban.

Ezt követően a HNPI munkatársával néhány nap múlva a helyszínen, a felállványozott toronyban mértük fel a helyzetet és öt pici fiókát találtunk. A jelenlévő kivitelező nagyszerű hozzáállásával úgy döntöttünk, hogy addig, amíg nem kezdenek ténylegesen hozzá a torony lemezeinek bontásához, maradnak a fiókák, hogy erősödjenek.

.

.

.

Másfél hét telt el mikor én is értesítést kaptam, hogy egy-két napon belül hozzákezdenek a bontáshoz. Másnap már úton voltam, hogy a fiókák állapotát ellenőrizzem. Az egyébként sötét toronyba jutó nagy fénymennyiség jelezte, hogy itt-ott már megkezdték a munkálatokat.

Az öt kis pelyhes fiókát ugyanabban a sarokban találtam meg, mint korábban és egy gyors állapot felmérést követően, megterveztem a másnap reggeli mentést.

A terv az volt, hogy mivel nem szeretnénk ezt a stabil költőhelyet megzavarni (leszámítva a felújítást) oly módon, hogy elszakítjuk a szülőktől a fiókákat és majd hozzáértő szakemberek nevelnék föl őket. E helyett inkább megpróbálnánk egy úgynevezett költőládás megoldást, ami azt jelenti, hogy egy speciálisan gyöngybaglyoknak készült ládát helyezünk el a torony közelében és reménykedünk, hogy a szülők megtalálják és nevelik tovább a kicsiket.

A következő nap reggelén másodmagammal érkeztem a templomhoz.collageA gyors szemle után első feladatunk volt a költőláda kihelyezése a megfelelő helyre. Ehhez először a nem is olyan könnyű ládát kellett oda cipelni, amit Máté vállalt magára.IMG_1473Majd következett a még nehezebb része a dolognak, mégpedig ezt a majdnem velem egyforma nagyságú építményt a kellő magasságba emelni, húzni és még miegymás… itt szintén nélkülözhetetlen volt a segítő társ.collage1A feladat oroszlánrésze ezzel készen volt és a helyes rögzítést követően mehettünk is a baglyokért a toronyba.collage2

IMG_1499

IMG_1501Igyekeztünk minél hamarabb végezni, hogy a lehető legkevesebb ideig zavarjuk őket. A korábban említett sarokba nyúlva, szépen óvatosan egy hátizsákba raktam a pelyhes tollgombócokat és lefelé lifteztünk.IMG_1518A szabadba érve többen is megnézték kíváncsian, hogy miért, pontosabban kikért is ez a nagy felhajtás.collage3

IMG_1530A munkások már készülődtek a templomkertben, így remek időt futva sikerült szépen sorjában betessékeltem őket az ideiglenes otthonukba. Ezzel a munka első része véget is ért, mi pedig elégedetten ám kissé aggódva hagytuk hátra a barna ládikót…

A második részre egészen estig várni kellett. Ekkor már egyedül érkeztem vissza, hogy megnézzem, a szülők vajon hogyan alkalmazkodnak az új helyzethez. Fizikailag semmi teendőm nem volt már, de a lelkemet a láda súlyának többszöröse szorongatta.

Letelepedtem egy bokor mellé és vártam… Világos volt még és a környék zaja adta az alaphangot. Ahogy fogyott a fény, úgy csendesült el minden körülöttem. A körbeölelő félhomályban látszólag egyedül maradtam, de a szemfülesebb szúnyogok bizony így is megtaláltak. Az utolsó fényekben rigók igyekeztek szélsebesen éjszakázó helyet keresni és egy macska is keresztülsétált látszólagos nyugalommal az öreg fák alatt.

A nálam lévő zseblámpám fényét hol a toronyra, hol arra a fára irányítottam, ahol a láda volt, de egyelőre nem láttam a baglyokat. A lámpa segítségére sietett a hamarosan felkapcsolódó nyugati toronyvilágítás, amihez a fő fény is csatlakozott egy idő után. (Telefonos kép)62196092_2063200577117981_6191645529886162944_nA kisebb fényforrás előtt tolakodó lepkék árnyéka, érdekes színházat vetített a nyugati oldalra, melyből alkalmanként megnéztem egy-egy részletet. A nagyobb reflektornál éjszakai rovarok cikáztak üstökösként a fény útjában, melyek közül a felébredő denevérek lakmároztak sikeresen. Baglyok még mindig sehol…

Teltek a nehéz percek és minden idegszálammal az érkezésüket vártam. Helyettük először Dr. Kiss Csaba nézett „be” hozzám, aki a munkája mellett szintén rendelkezik ezzel a furcsa madaras kattanással. :) Halkan beszélgetve úgy öt-tíz perc után, fehér foltként az éjszakában suhant el felettünk az egyik bagoly. Az utolsó szófoszlányokat még bizonyára elcsípte a beszélgetésből, mert egyenesen ránk bámult a magasból. Majd a nyitott lamellák előtti állványra szállt, onnan pedig be a sötét toronyba.  IMG_1538Meg sem mertünk szólalni… megvártuk, míg kijön, majd eltűnik újra. Ekkor Csabának mennie kellett, így utána már tényleg egyedül maradtam. Visszaültem a bokor mellé, de már megnyugodtam valamennyire. Egyre kellemesebb volt ott üldögélni a nyári meleg éjszakában. Majdnem fél óra után ismét jött a bagoly és ismét a lamellák között tűnt el. Minden bizonnyal kereste a fiókákat a megszokott helyen. Miután nem találta kisvártatva ki is jött onnan, de nem repült el, hanem kiült az állványra. Tekintetét ezután abba az irányba tartotta ahol a láda belsejében a fiókák hangját hallja. Nem várt sokat és elrugaszkodott, majd a láda fölötti kiszáradt oldalágra huppant. A láda kiesik a templomot körül ölelő fényből, így újra elővettem a zseblámpát és oda világítottam. Talán két perc telt csak el és a (szerintem) tojót már a bejáratnál láttam.

Úgy gondolom ekkor mindketten hatalmas súlytól szabadultunk meg. Ő megtalálta a fiókákat én pedig ezt végig nézhettem.

Nem is soká a tojó újból előbukkant és eltűnt a látókörömből. Úgy döntöttem, hogy maradok még valamennyit. Most már tehermentesen élvezhetem a munkám gyümölcsét.

Telt az idő és a tojó többször is odarepült a ládához és be is ment. Az egyik ilyen alkalommal a hím is megjelent. Nesztelenül közelített a torony irányába, alig hat-nyolc méterrel fölöttem. Rögtön szemet szúrt, hogy a karmában szorongat valamit. Néhány pillanat múlva már a lamellák között szuszakolta be magát. Ő még nem tudta azt, amit a tojó már igen. Nem időzött benn sokat és nagyjából ugyan oda ült ki ahová párja, mielőtt a ládát megtalálta. Ekkor már a csőrében volt a zsákmány.IMG_1546.A párja és a fiókák hangját követve, hamarosan ő is oda szállt és eltűnt a bejárat mögött.

Most, hogy már kaja is van, azt hiszem összeállt a kép. Ők most kezdik a napot, én pedig ekkor fejezem be…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.