IMG_1147

Az oly sokáig üresen álldogáló madárház, az utóbbi években folyamatosan madárhangoktól hangos a költési szezonban. Általában a korábban érkező színpompás pettyezett Seregélyek élveznek elsődleges jogot, de előfordult már egzotikusabb jellem is a házikóban, mint ahogyan tavaly a Búbos bankák.

Az öregecske lakás kora tavasszal felújításon esett át, ami már igencsak ráfért. Néhány elemet ki kellett cserélni és egy külső festést is kapott a régi mintára.

Ahogy melegedett az idő, egyre többször néztem ki a házikóra néző keskeny ablakon és a maradék hallásommal, a búbos bankák egyszerű három szótagú énekét kerestem. Legalább két hét telt el, mire ismerős strófák rezegtették a dobhártyámat. Azután minden nap hallottam őt, de a hangokból következtetni lehetett, hogy idén nem a szépen mázolt madárházat választja.

Egy darabig azt hittem, hogy három év után nem lesz költés és csak a szél jár majd körbe az üres lakásokban, de lármás barátaim éltek a lehetőséggel és kibérelték az utcára néző garzont.IMG_1038Mire odáig jutottam, hogy megnézem őket a masinámmal is, már javában fiókákat etettek. Hamarosan az is kiderült, nem is olyan kicsik már azok a fiókák.IMG_1055A szülők nagyjából öt-tíz percenként hoztak valamit. Talán az esős időjárás miatt az étlapon „aznap” (kb. 2 óra) csak zaftos giliszta szerepelt, jó nagy mennyiségben.IMG_1095

IMG_1127Másnap ismét vállamra kaptam az állványt és kibattyogtam a kertbe. A fárasztó tíz méteres sétát rövid várakozás követte. Hamarosan megjelentek a szomszédjaim is.IMG_1138Majd folytatódott a fiókák követelőzése.IMG_1147Ekkor már a gyümölcsfélék is felkerültek a menüsorra.IMG_1170Aztán a nem épp májusi időjárás véget vetett a szomszédi leskelődésnek. Ez a további napokra is igaz maradt, így lemaradtam a kirepülésről.

Talán a másodköltésnél szerencsém lesz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.