IMG_0395

Amikor tavaly óriási szerencsémre szembe kerültem az oly sokáig áhított kuvikokkal, már akkor tudtam, hogy idén is a nyomukban leszek. Mivel eléggé terület hűek, a sikernek elég nagy százalékot adtam. Azonban semmire sem lehet biztosat adni, így egy enyhe február végi késő délután, leskelődni indultam.

Sem álcát, sem távcsövet nem vittem magammal, hanem csak úgy, egy öreg akácfa tövében bújtam el, ahonnan jól láttam az egész területet. Hamarosan sötétedni kezdett, de a baglyok még sehol… Ahogy fogyott a fény, egyre jobban vártam őket és reméltem nem csak a hangjukat hallhatom, hanem meg is pillanthatom kerek fejű barátaimat. Nem tudtam merről fognak jönni, így a tekintetemet ide-oda lökve néztem át a potenciális helyeket. A horizonton még a lebukó nap kapaszkodó sugarai derítettek némi világosságot, mikor pontosan szemből megérkezett az egyik, majd másik kuvik is és egyenesen a felettem lévő ágakra ültek.

A hím kiabálni kezdett, de pár perc után valami megriasztotta őket és elrepültek. Ekkor kereket oldottam én is, de már fejben terveztem a következő időszakot.

.

.

.

Másfél hónap elteltével üdvözöltem a pincelejáró meredek hátát, melynek tetején ott várt a korábban kihelyezett álcaháló. Néhány alkalommal már ültem ott, hiszen célom volt, hogy a párzást is megörökítem, de rendre az öreg akácfán zajlott az akció! Ez egyelőre füstbe ment terv… Gyorsan felkapaszkodva elfoglaltam a helyem és vártam. Nagyjából úgy saccoltam, hogy a tojó mostanra valószínűleg már a tojásokon ül. Nem számítottam nagy jövésmenésre, csak reméltem, hogy valamelyik felbukkan, még mielőtt a nap lemegy. Eddig ugyanis legtöbbször csak akkor merészkedtek ki, amikor már alig van valamennyi fény.

Nagyjából mindig egy órával sötétedés előtt ültem a háló alá, hogy kellően beleolvadjak a környezetbe, és a lehető legkisebb zavart okozzam. A pincehát komfortja semmit nem változott, de megfelelő üléstechnikával, amit már tavaly elsajátítottam, ki lehet bírni néhány órát.

A nyugvó nap tőlem balra bukik alá, de a szélvédett helyen már így kora tavasszal is megérzem a melegét. A költőüreg velem szemben van, de most úgy helyezkedek el, hogy belássak mindent és kicsit a nap felé fordulok. Nem tudhatom mikor és honnan jönnek, ha egyáltalán jönnek.

Sejtésemnek bizonyítékául nem is oly soká, nesztelenül megjelent a hím. Az öreg akácfán landolt és hozott valamit a csőrében. Óvatos mozdulatokkal felé irányítom az objektívet és várok. Néhány percet nézelődött, majd az alatta lévő régi fészer palájára ejtette magát.IMG_0369Vetett felém egy kíváncsi pillantást.IMG_0371Majd úgy vélte minden rendben és az üreghez libbent. Mielőtt eltűnt volna a koros deszka mögött, alaposan, immár közelebbről (3-3,5m) is végigmért.IMG_0387Gyorsan beszuszakolta magát, és hallhatóan a tojó örült a zaftos falatnak. Egy perc sem telt el mikor a hím újból felbukkant és kifelé is megbámult rendesen. Tekintetéből ki véltem olvasni a „Te meg mit keresel itt” monológot.IMG_0393Pár pillanat erejéig még megpihent, mielőtt újra vadászni indult.IMG_0395Mivel fény még volt, úgy döntöttem megvárok még egy kört, de addig megtornáztatom a lábaimat. Eme hevesebb mozdulatokat is a háló alatt végeztem. Semmiképp sem akartam lebuktatni magam, mert tudtam, hogy a tojó még benn van, és bármikor kijöhet egy nyújtózásra. Ahogy került némi vér a lábaimba, vetettem egy pillantást a bejáratra. Ekkor láttam meg, hogy a tojó kukucskál kifelé óvatosan.IMG_0399Láttam, hogy nem tud mit kezdeni a mozgó háló alatti lénnyel, így jobbnak látta visszahúzódni.

Ezután hosszú várakozás következett. Közben azon gondolkodtam, hogy a hím által hozott lótücsök, vajon vacsora, vagy reggeli a mamának? A nappalt aktívan töltőknek bizonyára előbbi, de bagolyék ezt biztosan másképp gondolhatják.

Volt időm ezen töprengeni, mert sötétedésig a hím nem tért vissza. Lámpával és vakuval sem készültem akkor, így a távozás mellett döntöttem. Gyorsan ledobtam magam a pince tetőről és hazabandukoltam.

Ahogy alakulnak a dolgok, szerintem lesz még baglyos sztori…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.