IMG_9877

Önmagában már a havas táj felvillanyozta a madárfotós lelkemet, de a legutóbb történtek után már rendesen ízzik. Ötödik éve már, hogy belekezdtem a téli, ragadozó madár projektbe, de ilyen hevesen még egyszer sem dobogott a szívem, mint akkor.

Pontosan emiatt az előttem álló napok még izgalmasabbnak ígérkeztek, és amikor csak alkalmam nyílt rá, a reggeleket ott kezdtem. Így történt ez a sasos találkozó után két nappal is.

Ami azt illeti az időjárás rendesen télies mivoltát idézte hajnalban. Az előző napon feltámadt viharos szél, mit sem veszítve erejéből tombolt tovább és úgy dobálta a felkapott hópelyheket, mint Toldi a malomkövet. Ennek ellenére tántoríthatatlan voltam. A szokásos bemelegítő gyaloglás után villámgyorsan a helyére pakoltam mindent és elfoglaltam a helyemet. A cudar idő miatt a saját kezűleg barkácsolt kéz és lábmelegítő szerkezetbe, a kelleténél több szorgalmas kis teamécsest gyújtottam. A nem fiatal kunyhó itt-ott beengedett egy-egy ügyesebb áramlatot, amivel a gyufa lángja küzdött néha keményen. A sok lúd disznót győz alapon, örömömre, utóbbi került ki győztesen.

Ezután már csak a kinti eseményekre koncentráltam, de nem tűntek túl ideálisnak a körülmények.IMG_9707Ahogy egyre több fény terítette a tájat, megérkeztek az első madarak. Két szarka nézett körbe a területen, de hamar tovább álltak. A felhőként kavargó hó jócskán feladta a leckét az autófókusznak, így nem született jó kép. Éppen úgy ahogy a dolmányos varjaknál sem, akik időnként azért visszatértek, de semmi jelentőset nem produkáltak.

Az idő múlásával a felkelő nap meleg sugarai megpróbáltak kontrasztot vinni a rideg kinti világba.IMG_9700Három óra múlva sem történt semmi, ami valamelyest furcsa volt. Nyilván a körülmények sem ideálisak, de sem a szarkák, sem a visszatérő varjak nem nyúltak egyszer sem a kajához. Unalmas várakozásomat megtörve összepakoltam és kiléptem a lesből. Gondoltam másnap, ha eláll a szél, újra megpróbálom. Azért kíváncsiságból odamentem megnézni az „asztalt” és ekkor láttam, hogy a hó teljesen belepte, ami magyarázat erre a reggelre. Konklúzió: Ilyen időben nem érdemes próbálkozni.

.

.

.

A rá következő napon alább hagyott a szél, de elfoglaltság miatt nem tudtam kiülni, csak etetni. A látott nyomokból bíztató volt a másnapi kezdet.

Havazik… Szakadó hópelyhek szaladnak a fényszórónak mindaddig, míg a megállás miatt le nem kapcsolom őket… megérkeztem. Néhányan jegyet váltva velem utaznak a kunyhóba, ami a végső állomás lesz számukra.

Mécsesek, energiapótló, termosz elhelyezve… indulhat a reggel.

Alig ülök benn tíz perce, máris egy ölyv érkezik. Fény az nemigen van még.IMG_9734.A havazás mintájára az ölyvek is tovább gyűlnek. Ki-ki a maga helyén várja a sorát.IMG_9773IMG_9786Ahogy lenni szokott a rangidős vagy erősebb eszik először, de azért néha nem árt bevédeni az elemózsiát!IMG_9795IMG_9799.Szépen summázom nagy megelégedéssel a jó kezdetet, mikor derült égből tíz méterre, egy fordulással betoppan a Rétisasom!!! Nem tétovázom, egyből lövök!IMG_9849..Alig engedett néhány kockát, majd gondol egyet és a magasba emelkedik, hogy egy fordulással kissé messzebb, de nem annyira mint legutóbb, leszálljon.IMG_9851.IMG_9853IMG_9857.IMG_9858Csodás!!! :) Ezek szerint nem alkalmi vendég lesz nálam! Rögtön ráálltam, mert barmikor megindulhat, hogy ezúttal falatozzon is valamit. De nem siette el a dolgot. A legutóbb tanultakból most már sokat javítottam a komfortérzetemen, de arra azért mégsem voltam felkészülve, ami ezután következett. Történt ugyanis, hogy mivel el szerettem volna kapni azt a pillanatot, mikor megindul felém, végig a keresőbe nézve, kezemet a gombon tartva vártam, vártam és vártam. Majdnem másfél órán át tartott mindez. Közben a kezeimet felváltva engedtem le, mert vér azért kell bele. Néhány ölyv visszatért a kajához, de ez sem motiválta barátomat a közeledésre. Néha tátogott egyet.IMG_9860Az eltelt idő alatt egyfajta ködös pára kezdett kibontakozni, ami ront a képek helyzetén. A várakozás végén csak megindult, de ezúttal sem felém, hanem egy még távolabbi pontra.IMG_9877Most egyenesen szemben volt velem. Pont ideális lenne, ha végre közelebb jönne. De most megismétlődött az előbbi helyzet, és megint csak másfél órát üldögélt a kiválasztott földbuckán.  A nem éhes Rétisas, nem egy izgalmas jószág… :)

„Szenvedéseimnek” véget vetve elrugaszkodott és a ködös semmiségben eltűnt.IMG_9905.Ekkor már csaknem hét órája ültem ott. A térdeimnek nagyon jól esett, hogy végre kinyújthattam a lábaimat. Ezt a jó érzést nem akartam tőlük elvenni, így összepakoltam és mozgásra sarkalltam őket.

Haza érve lementettem a képeket és ekkor tűnt fel, hogy barátom gyűrűt visel a bal lábán. Korát elnézve még talán meg sem született, mikor ez a les már állt. Fióka korában kapta valakitől, és évekkel később elhozta nekem, hogy megmutassa milyen nagy vőlegény lett…

One thought on “Vőlegény”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.