IMG_8893

Furcsa dolog történt velem az elmúlt hetekben. Valami régi ismerős köszönt rám váratlanul és bevallom, amikor először állt előttem, hirtelen nem is tudtam mit mondani. Aztán bemutatkozott…

-Szia, SZABAD IDŐ vagyok!

-Helló! Tudtam, hogy ismerős vagy nekem, csak olyan régen találkoztunk, hogy elsőre nem ismertelek föl.  De jó, hogy itt vagy! Sok megbeszélni valónk van, de talán kezdjük az elején…

Az elfeledett baráttal való találkozás nem egyszeri alkalom volt. Mivel nagyjából elmondta meddig tartózkodik a környéken, én is úgy alakítottam a napjaimat. Azt már az elején eldöntöttük, hogy a régi törzshelyünkön fogunk találkozgatni, mivel új helyek felkutatására kevés az idő. Ez pedig a kissé homályba veszett itató, melyre az éven épphogy ránéztem, és ott különben is, ősszel van az igazi élet…

Az első találkozókor, ahogy a távolból közeledve szemügyre vettem az építményt, már egyből sejtettem, hogy ma itt nem lesz szórakozás. Víz épphogy pangott benne és az elhanyagolt fa szerkezet úgy dőlt előre, mint aki a kocsmaajtón éppen kiesik. Pont jókor jöttem és még mielőtt az orra a földet súrolná, alákaroltam és leültettem. Mivel önállóan sajnos nem tudott megállni, egy ott heverő, valamikori ásó karót nyújtottam neki és azon támaszkodva már magára mertem hagyni. Pótoltam a folyadékveszteségét és ráncba szedtem valamennyire. Így sem festett valami szépen, de megígértem neki, hogy másnap visszanézek.

Második alkalom már sokkal kecsegtetőbb volt. Az itató sem dőlt össze és az időjárás késő nyárias jellege húzta a talpalávalót a kunyhóban, mely bezsongta a környéket. Ez több előadót is csalogatott az öreg viskóhoz.

 Elsőre mindjárt egy Mezei poszáta libbent az oldalsó fára. Örültem neki, hisz vele évente egy-két alkalommal futok csupán össze.IMG_8869Őt követte a széles nyakkendőt viselő Széncinege uraság, aki ivott egy keveset majd távozott.IMG_8870Egy kis szünet után az egyre hangosodó muzsikaszó megállásra késztette a doktor urat is. Úgy volt vele, ha már itt jár, nem csak a torkát nedvesíti meg, hanem a tollait is. A nedűtől kissé megrészegedve vetette magát a partra és oly hevesen csapkodott, hogy csaknem belefordult a vízbe. Szerencsére összeszedte magát és méltóságteljesen folytatta útját.IMG_8875

IMG_8876IMG_8877Majd Házi rozsdafarkú tojó érkezett. Aranyos és jellegzetes guggolgatással járta körbe az itatót és a legalkalmasabb helyen, lábszárig gázolt a vízbe.IMG_8890

A lábáztatásnak fürdés és szárítkozós tollrázás lett a vége.IMG_8893

IMG_8946A hím eközben oldalról leste a hölgy akcióját.IMG_8980

Az aznapi záróra végén még egy Kék cinege jött gyors fürdésre.IMG_8957

Szedelőzködtünk cimborámmal mi is, és egy hét múlva beszéltük meg a következő találkozót…

Harmadik alkalommal korán érkeztünk. A zenészek még csak hangolnak. Ezt kihasználva a mankós itatón igazítottam keveset, hogy a lehető legjobb perspektívákkal rendelkezzem aznapra. Tervem félig meddig sikerült csak, mert ideiglenes barátom sem volt segítőkész és a több sebből vérző medence is folyton el akart dőlni. Hangyányit javult a helyzet azért.

Nyitásra elfoglaltuk az ablak melletti törzshelyet és vártunk.

Előző héten cinege zárta a sort, most pedig ő nyitja.IMG_9018

Nem időzött sokat, épp csak egy frissítőre tért be. Idővel, ahogy a zenészek jobban belejöttek a ritmusba a térség „jómadara” ugrott be nagy lendülettel. Gyors egymás utáni mély kortyokat zúdított le torkán, majd ahogy jött el is ment a Szajkó.IMG_9060Ezután kopogtatós vendégek következtek. Először Csuszka kapaszkodott fel az itatóra, aki meglehetősen sietve mártogatta csőrét a vízbe. Néhány pillanat múlva már itt sem volt.IMG_9076

Majd Dr. Nagy fakopáncs most a távolabbi fán nézelődött csupán.IMG_9080

Időnként hosszú szünetek voltak és rajtunk kívül senki nem volt az itatón. Ilyenkor messzebb is ellököm a tekintetemet és a távolabbi bokrosok mozgását követem. Néha érthetetlen számomra, hogy míg alig harminc méterre csak úgy pezseg az élet, a kunyhónál akár hatvanszor is körbemegy az óra legfürgébb mutatója esemény nélkül.

Ezt a csendet most egy Rozsdafarkú, Barát poszáta, Vörösbegy hármas látogatása töri meg.IMG_9098

IMG_9108IMG_9120Utánuk újra kisimul a víztükör egy időre. A záróra lassan közeledik és néhány dolgot már a táskámba pakolászok. Már félig fel is álltam a helyemről, mikor fiatal Örvös galamb kerül egyet a les körül és az ablakkal szemben landol.IMG_9149

Türelmesen megvártam, míg iszik, majd barátommal együtt útnak eredtünk…

Negyedszerre három napra rá találkoztunk. Még épphogy pirkadni kezdett. Bakancsunk orra fénylett a párától mire a viskóhoz értünk.  A félig sötétben egy Fekete rigót riasztottunk el, aki még tőlünk is korábban kelt.

Eltökélt cél volt, hogy még mielőtt a többiek felébrednek, patinás rendet teszünk az itatónál. Persze ezúttal is csak magamra számíthattam. A korábbi találkozókkal ellentétben mostanra megelégeltem az itató tartását és újra a helyére akartam billenteni. Nagyon óvatosan és lépésről lépésre kellett mozdítgatni, mert egy nagyobb tolás akár az utolsó kenet is lehetett volna a vén szerkezetnek, és kártyavárként omlott volna össze. A vizet kimerni és feltölteni nincs idő, így azzal egyetemben kell emelgetni. Szuszogtam is rendesen és egy alkalommal vödörnyi hideg vizet sikerült a hátamra löttyinteni, de elengedni akkor sem lehetett! Roppant kellemes érzés… nem is értem mit élveznek rajta a madarak! :D

A végére két oldalon is kellett mankó az egyenes tartáshoz, de legalább újfent régi mivoltát idézte az itató.

Magunkra húzva az ajtót megpihentem egy kicsit. Korán volt még. Kipakoltam a sokat látott hátizsákból és vártuk az előadást.

A zene ugyan az és ismerős arcokat is látni, mint például ez a cinke.IMG_9181Majd néhány percre rá egy rozsdafarkú tipegett jobbra-balra. Ez a tojó kissé világosabb kivitelűnek tűnt a többinél. Jobban szemügyre vettem és ekkor rúgott mellbe a felismerés… Kerti rozsdafarkú!!!

Az első fotók homályosra sikerültek, de szerencsére nem sietős kedvében volt és megmártotta magát a medencében is.IMG_9211

Soha azelőtt nem láttam még ezt a fajt azelőtt természetes körülmények között. (madárgyűrűzésen már igen, akkor egy hímet) De ez teljesen más. Ez volt az egyik álomfajom, amit szerettem volna itt fotózni. Hihetetlen és felemelő érzés lett úrrá rajtam. Hányszor és hányszor ültem délelőttöket minden ősszel a vadszőlő ölelésébe burkolózott kunyhóban, hogy valami igazán ritkaságot csípjek el a vonulás során, és íme, ma sikerült!

Nem is volt más akkor az itatón, így egyedül táncolt a színpadon.IMG_9217

Itt-ott még megmártózott a vízben, aztán elegánsan elröpült…

Kívülről nem látszott semmi, de belül ujjongtam! Közben fejben összeraktam két fotót, mert bevillant, hogy korábban sikerült egy Házi rozsdafarkúról szinte hasonló képet készíteni, és így egymás alá téve a két faj tojóját, látszik a különbség.page

Nagyon reméltem, hogy a narancsmellű hím is benéz, de helyette Közép fakopáncs volt a soros.IMG_9252

A harkály után már nem üdvözölhettünk új sztárokat és csomagolni kezdtünk, de felvillanyozva a napi eseményektől, másnap feltétlen jövünk…

Még aznap megtudtam, hogy a hím nem is volt messze tőlem. Szinte ugyanabban az órában mikor a tojó nálam lépett föl, néhány száz méterre Jani barátomnál parádézott egy fiatal hím!

Ebből kifolyólag még izgalmasabbnak ígérkezett a másnap.

A korán kelés miatti álmot, egy mozdulattal kitörölte szememből a rozsdafarkús izgalom heve. Barátommal igyekeztünk a lehető legfinomabban beslisszanni a keskeny ajtón, hogy még mielőtt az óriás reflektor izzani kezd, már semmivel ne okozzunk zavart.

Meglepően korán kezdett a mai első fellépő. Vörösbegy mutatta meg ruhájának ékességét.IMG_9326

Aranyos bájjal illegette magát, és a rövid produkció végén köszönés nélkül távozott.

Öt perc csend után rozsdafarkúak érkeztek, akik csoportos előadással kedveskedtek nekünk. A nálam lévő fényképezővel egyszerre csak egyet tudtam követni.IMG_9336

A röpködések, pocsolások, kergetőzések közepette megérkezett a sztárvendég is, a tegnapi Kerti rokon. A párja ma sem kísérte el, de ez mit sem von le az egészből. Mivel a zenészek még haloványabban muzsikáltak, a gyors mozgás kimerevítésére nem volt ellenszerem.

Őket egy fél órás szünetet követően újabb csoport váltotta. Csilpcsalp füzikék parádéztak játékosan.IMG_9401

IMG_9402Azon a reggelen nem volt többvendég.

Hazafelé menet, cimborám elárulta, hogy a holnapi lesz az utolsó itt töltött napja. Kissé szomorúan, de nem csalódottan vettem tudomásul, hiszen az eddigi események után nem lehet egy rossz szavam sem.

Elérkezett az utolsó reggel, ami egyben a nyárias zenekar utolsó napja is volt. Most beleadtak mindent. Talán már ők is érezték, hogy számukra a fesztiválszezon véget ért.

Minden összeállt azon a hajnalon. A muzsikusok a színpad a dekoráció, és még az égbolt reflektora is zavartalanul szórhatta a sugarait. Kinyitottuk minden érzékünket és vártunk.

Új előadó mutatkozott meg, aki bal lábának sérülése ellenére, kiválóan mozgott és én is csak később vettem észre azt.IMG_9439

Elég hosszúra sikeredett a műsor és a produkció végén előszeretettel bontani kezdte a dekorációs elemeket. Ezzel teljesen beterítette a medencét forgáccsal, amit majd a takarító személy szerepét felvéve nekem kellett rendbe rakni.IMG_9468

Talán úgy gondolta rajta kívül már nem lesz, aki ma eljönne ide. De nem volt teljesen igaza, mert egy Csuszka ugrott még be egy egyszavas monológra.IMG_9470

Azonban itt kell pontot tenni az előadássorozat végére, mert barátomnak mennie kell és különben is megígértem neki, hogy kiviszem az állomásra. Azért nyomatékosan megemlítettem neki, hogy jöhetne gyakrabban is…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.