IMG_7903

Néhány hete épp a pincében motoszkáltam, mikor megláttam a macskánkat az utca felőli rácsos ablaknál ólálkodni. Közelebb mentem és szóltam neki, majd lenyitva az ablakot „beszélgettünk” egy kicsit. A függőleges vaspálcák között még be is tolta a testét, és úgy cicásan bújt a kezemhez. Aztán kitessékelem és visszazárom az ablakot, de a macska hirtelen megtorpan és feszülten figyel abba az irányba ahol a madárház áll a kiskertben. Ekkor én még csak egy suhanó árnyékot láttam, ami pont a pinceablak előtt haladt végig. Ödön a macska továbbra is figyel és lapul… ekkor már én is kíváncsi voltam, de egyből arra gondoltam, hogy a Seregélyek érkeztek vissza és újból itt költenek majd.

Átevickélve az ablak alá tett dolgokon, gyorsan odatapasztottam az arcomat az üveghez (mert onnan csak így látszik a madárház) és szemügyre vettem a jövevényt. Ahogy kinézek, nem ám a várt hangutánzót pillantottam meg, hanem két Búbos bankát, amelyek közül az egyik már be is szuszakolta magát az egyik bejáraton!!! Na puff… ez ám a meglepetés!

Versenyfutás kezdődött a macska és én közöttem, mert tudtam, hogy Ödön nem az a fajta, aki a jóllakottság ellenére kihagyja az ilyen vadászati kalandot. Ő előszeretettel kap el néhányat, azokból a madarakból is (elővigyázatosságom ellenére), amelyeket én lelkesen etetek a tél folyamán.  Így mihamarabb távol akartam tudni onnan.

Ő itt Ödön!IMG_7109Villámgyorsan kiszaladok a pincéből és a házon keresztül igyekszem a kiskertbe jutni. Már csak egy ajtót kell kikulcsolnom. Kattan a zár, nyílik az ajtó… de Ödön megelőzött, és már a madárház tetején egyensúlyozik. A fene a jóllakott dolgodat, mormogtam magamban. Létra nem volt nálam, így egy kezembe kerülő bottal piszkálom az erősen kapaszkodó macskát. Valahogyan sikerült leszednem és bevittem a házba.

Azt nem tudtam, hogy ekkor még benn volt-e az egyik banka, de mindenesetre a veszély elhárult. Csak remélni tudtam, hogy ezzel nem gondolták meg magukat, és itt költenek majd. Ezután hagytam és egészen sötétedésig nem mentem vissza. De tudtam, hogy az a madárház nem nekik lett kitalálva a szűk bejárattal és a kis odúkkal, így ha azt szeretném, hogy biztosan itt maradjanak, át kell alakítani. Egy jó óra alatt átfabrikáltam és immáron két B és két D odút rejtett a lakótömb. Gyorsan visszahelyeztem a helyére és reméltem a legjobbakat.

Nem is kellett sokat várni, mert már másnap láttam őket visszatérni! De mondjuk fura volt, hogy mégsem a nagyobbat foglalták el. Minden esetre hagytam nekik néhány nap pihetőt (és szerencsére Ödön sem ólálkodott arrafelé) és egy reggelen végre találkozhattam velük.IMG_7903Ekkor még csak a hím mozgott és etette párját, aki valószínűleg az odúban kotlott. Alig egy órácskát üldögéltem csak, és aztán magukra hagytam pár hétre…

Persze addig is sokszor kukkantottam ki az ablakon, hogy s mint vannak kedves szomszédjaim. Mindenféle zavarás nélkül úgy hiszem kikeltek a fiókák, és ekkor ismét az álcaháló alól vártam őket.IMG_7915Ekkor is még csak szinte a hím mozgott, de már jóval többször, mint azelőtt. A finom falatokat mindig benyújtotta párjának az odúba és már röppent is elegáns pillangó röptével a következőért. Jelen esetben egy lótücsökért.IMG_8069A tojó szemmel láthatóan biztosan elégedett volt apukával, mert az finomabbnál finomabb falatokkal tért vissza.IMG_8076IMG_8080Majd ahogy az lenni szokott, megvártam egy csendes periódust és tanyát bontottam.

Örömmel töltött el, hogy egy ilyen szép madár költözött be hozzánk, és habár a macskámat is ugyanúgy szeretem a történtek után, azért most mégis csak a bankák a házi kedvenceim!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.