IMG_7759

A szabadidő és én még mindig hadilábon állunk egymással, de a háborúban már kisebb csatákat nyerek. Több fronton is támadást indítottam, de még forrni kell a dolgoknak.

Az első ütközetet egy új helyszínen nyertem meg, amiben még bőven van lehetőség, de így elsőre nem mondanám rossz végkifejletnek.

Az évnek ebben a szakaszában a Gyurgyalagos történetek kerültek előtérbe, de valahogy mindig lemaradtak, vagy kevésbé kaptak hangsúlyt a velük egy költőhelyen élő társbérlők, a Partifecskék (Riparia riparia). Igaz a korábbi években nem nagyon volt olyan lehetőség, hogy ezeket a villámgyors madárkákat elkapjam. Most azonban a Gyurgyalagok még úton vannak, így reflektorfénybe kerültek eme tüneményes teremtmények.

Korán keltem aznap, de a fecskék még korábban. Kiérkezésemkor is már a fal előtt repkedtek. A lesbe villámgyorsan beslisszolva próbáltam minél kevesebb ideig zavart kelteni, de így is majd egy óra volt mire visszatértek.IMG_7677

IMG_7706

Fantasztikus látvány volt így a néhány méterre cikázó fecske sereg. Mint a kaptár előtt nyüzsgő méhek. Alig tudtam elkapni egyet-egyet.IMG_7721

IMG_7735

A homokfalból kiálló vagy lelógó növényi szálak, alkalmi pihenőhelynek minősültek.IMG_7759 IMG_7765 IMG_7768 IMG_7786 IMG_7791

Többször próbálkoztam halászni a zavarosban, de ez nem is olyan egyszerű feladat. Alkalmanként visszanéztem a képeket a gépben, és egyre jobban beleszerettem a kis kerekfejű egyszerű kinézetű partimadárba! :D

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.