IMG_7253

Eme színpompás madarak, minden évben visszajárnak ahhoz a költőhelyhez, ahol biztonságban fel tudják nevelni utódaikat és ahol egykoron talán ők is megkezdték égi kalandjaikat. Idén sem volt ez másképp, és már május elején hallani lehetett a Gyurgyalagok jellegzetes prü-prü kiáltását, melyet olyannyira vártam.

Néhány nap megfigyelés után a kora reggeli első napsugarak már abban a lesben cirógatták a nyakamat, mely az évek alatt szinte eggyé vált a tájjal. A madarak megszokták már és szinte észrevétlenül tudom őket megfigyelni, tanulmányozni benne. Olyan hatásos, hogy nemegyszer pihenőül használják a belőle kiálló ágakat, és csupán arasznyira vagy karnyújtásnyira vannak tőlem és nem csak gyurgyalagok, hanem búbos bankák, hantmadarak vagy akár mezei poszáták is.

Ez a fajta közelség leírhatatlan érzés és talán csak az vélekedik ugyanígy, akinek valamennyire szívébe lopta magát a természet.

Ezt az euforikus érzést idén még csak egyszer tudtam átélni néhány órára, melyet a madarak igyekeztek még érdekesebbé tenni…

IMG_7093IMG_7098IMG_7116IMG_7122IMG_7129IMG_7131IMG_7163IMG_7239IMG_7241IMG_7246IMG_7253IMG_7257IMG_7263IMG_7265IMG_7281IMG_7286

2 thoughts on “Néhány óra

    1. Köszi Béla!

      Gyurgyalagból nehéz újat mutatni, minden évben. Sok múlik a szerencsén és a madarak formáján! :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.