img_4765

A szántóföldek nagyobb buckái fölé nem húzódzkodott a hótakaró, így azok háta bizony bőven kilátszik. Sajnos most sem esett annyi hó amennyit szerettem volna.

Most tiszta a levegő és haloványan azért lehet látni. Fejlámpám fénye inkább a lesben hasznosítható majd, de nincs idő megállni lekapcsolni, hisz még mielőtt felkel a nap, a helyemen kell lennem… meg amúgy is tele a kezem.

Rendesen kimelegszem, mire odaérek. Ahogy lecuccoltam, a sapkámon felfelé tolva egy ujjnyit, engedek magamból egy kis meleget, hogy könnyebb legyen. Helyemet elfoglalva elsők között mindig a mécseseket gyújtom meg, hogy mire elrendezek mindent, az üveget tisztára varázsolják. Néha-néha törlök is egyet az ablakon, hogy felgyorsítsam a folyamatot.
Korán van még az ölyveknek, így biztosan vár rám legalább egy óra magány. Alig telik el negyed óra, mikor balról a megszokott kétlábúak helyett egy négylábú sétál be elém. Mi a…? Egy ravaszdi!img_4729Évek óta szeretnék rókát fotózni és most tessék! Nagyon örültem neki, de hogy őszinte legyek, sejtettem, hogy az oly sokszor eltűnt húsnak, köze lehet hozzá és csak reméltem, hogy egyszer, talán akkor is megmutatja magát mikor én is itt vagyok.
Barátom egyáltalán nem volt félénk. Rutinosan válogatott a terített asztalon és egy perc leforgása alatt, szép rumlit csinált. Majd kiválasztott egy szimpatikus darabot, és nekiállt lakmározni. Időközben azért óvatosan nézelődött.
img_4732img_4752Néha pedig leült kényelmesen az egyik buckára.img_4756img_4765Tíz percig volt nálam, majd felkapott egyet a sok közül és amerről jött, arra távozott is. Gyorsan visszalapozgattam a képeket, hogy jobban szemügyre vegyem, és örültem amit láttam. Jól kezdődik ez az év! Nem is oly sokára ismét megjelent, de ezúttal sietősen az ártér irányába vette az irányt.
Kezdett igazán világosodni, és ezzel együtt az ölyvek is megjelentek, de az akció most is elmaradt. Helyette, kényelmes falatozás és csőrtisztogatás volt terítéken.img_4800img_4801Azért egy fejborzolás csak jutott a mai napra.img_4814Ahogy befejezték, lassan a nap is kezdett már magasodni.img_4826Egy szárnycsapás és már itt sem voltak. Az igazi tél és az igazi akció még várat magára, és ki tudja lesz-e benne részem, de rajtam nem fog múlni, az biztos.

 

 

2 thoughts on “A váratlan várt…

    1. Köszönöm Béla!

      Minőségileg még van hová fejlődni! :)

      Köszönöm, hogy benéztél!

      Ödvözlettel, Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.