img_4218

Csalódott vagyok az eddigi tél miatt. Ahogy lenni szokott mostanság, jobbára csak a tv-ben látunk havat. Pedig jól jönne gyermeknek, a termésnek, szebbé tenné az ünnepeket ahogy azt megszokhattuk régebben és a fotósnak is kedvére tenne!

De hát nincs mit tenni, azzal főzünk, ami van… és nálam ha törik ha szakad ölyvszezon van!

Mert ha a hó nem is jön, de a hideg bizony itt van. Én pedig szorgalmasan hordom az elemózsiát hátha arra téved valami fotózható.

Első idei lesezésem eredménytelen volt… valahogy a kaja mindig elfogyott másnapra, de azon a szép napsütéses reggelen nem foglalkoztak vele. Hazafelé azért némiképp vigasztalódtam egy Fenyőrigóval, akiért negyed órát settenkedtem, hogy lőtávolba legyen!img_4000

Két napra rá újból a leshez indultam, de mire megálltam az autóval, a sűrű köd teljesen ránehézkedett a tájra. Hezitáltam is egy fél percet, hogy megéri-e most fotózni, hiszen az orromig sem látok… de ha már itt vagyok teszek egy próbát. Fejlámpa bekapcs, irány a les! A kulimász ködben másfél métert láttam csak előre és a fagyott föld trükkös buckái is megtréfáltak néha, de azért mentem tovább. Úgy félúton a lámpa fénysugarában valami elsuhant előttem, de mivel alig láttam amúgy is, így felőlem egy karácsonyi ponty is lehetett az aki pillanatnyi riadalmat okozott nálam, de talán egy bagoly a valószínűbb magyarázat. Ezek után valahogyan mégis odataláltam a leshez. Ahogy a köd úgy én is kitartottam, és ennek az idei első ölyv lett az eredménye.img_4055

Érkezett még egy társa is, de a kevés fény és az akció nélküli falatozgatás után ahogy odébb álltak, én is befejeztem arra a napra.

.

.

.

Egy hét múlva épp rakom ki a friss árut a terepre, mikor apró pelyhek kezdenek sokasodni körülöttem. Reméltem, hogy legalább marad meg belőle valami a talajon, mert reggel ismét fotózást terveztem.

Hajnalban örömömre már havas és tiszta tájon battyogok a leshez. Igyekszem is mindent elrendezni mire kivilágosodik, nehogy meglássanak a madarak. Bő két óra ücsörgés után végre megjönnek az ölyvek! És rögtön öt! Ez az amire vártam! Kiabálós kedvükben voltak, ami plusz öröm volt számomra.img_4129

Egerészölyv (Buteo buteo)img_4174img_4187img_4218

Kezdtek kibontakozni az összetűzések, és már élesítettem is a reflexeimet, mikor egy teherautó erősödő hangja elriasztotta az ölyveket! Nagyszerű… Pont amikor minden összejönne… hó, ölyvek, csata.

A teherautó tőlem mindössze húsz méterre billentett le valamit, amivel keresztbe húzták a napomat. Ráadásul még jól kiabáltak is!

Ahogy elmentek vártam még egy órát, de tovább már nem maradhattam. Mindenesetre biztató jel, hogy kezd bejáródni az etetés, és talán az idén nem csak egynapos telünk lesz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.