img_3511

Ahogy egyre többet lapozunk a naptárban október vége felé, úgy egyre több madár indul el hosszú útjára. Mostanra a zöme már a melegebb levegő felhajtóerejét élvezi, de még akadnak késői vándorok is, akiket csak az utolsó hűvösebb napok szomorú ábrázata küld el.

Ezt a tendenciát az itató is megérzi és az év folyamán oly hangos és látványos ablak előtti jeleneteknek már nyoma sincs. A máskor oly lármás cinegék és zöldikék már csapatokba verődve kutatnak élelem után… az itatóra ügyet sem vesznek. Szajkók, harkályok, galambok röpködnek körülöttem, és a maguk dolgával vannak elfoglalva. Néha egy karvaly okoz riadalmat a távolban, de csak a távcső hozza közelebb őt is. Sebaj… várok még!

Egyhangú nézelődésemet egy parányi lény mozgolódása töri ketté. A les melletti gallykupacban ökörszem ugrándozik. Ez a mindössze 9.5 cm-es madárka, igazán otthonosan mozog a sűrű növényzetben. Csöppnyi termetével és villámgyors mozgásával, egér módjára kutatja át a sűrűséget, hogy valami ehetőt találjon. Néha megjelent itt-ott és olyankor gyorsan lőttem rá pár kockát, de a keszekuszaság és a perspektíva nem tetszett nekem. Abban reménykedtem, hogy végre négy év után lesz szerencsém jobb körülmények között is lefotózni ezt a szeretni való kis picurkát. Alighogy magamban végigfutottam ezt a gondolatot, már ott is termett előttem! Nyomtam a gombot ahogy bírtam!img_3511

Sőt, még a víz mellé is röppent, de csak három másodpercig csupán, így arról lekéstem. Mire a gépet felemeltem, már tova is szállt. Nem bánkódtam csak egy kicsit, hiszen a régóta várt madárka végre megmutatta magát, amire már régen vártam.

Néhány napra az ökörszemes találkozó után, új dekorációval készültem az itatónál. Kissé felvillanyozva vártam, hogy vajon ma mi fog történni. Vártam, vártam és vártam… semmi. Úgy látszik ma kép nélkül megyek haza. Gép elrak, táska bezár, és uzsgyi. Kinyitottam a les ajtaját de a szemem sarkában megláttam valamit ami azelőtt nem volt ott. Odanyúlok. Hé… ez mozog! Eleinte takarta a fekete szövet ami beborítja a lest belülről, de ahogy nagyobbra nyitottam az ajtót, a beáramló fény szépen rávilágított, kivel is állok szemben. Egy mogyorós pele jelentkezett társbérlőnek!1

Ahogy elnéztem, már elkezdett berendezkedni nálam, amit a száraz avar és a valahonnan szerzett papírdarabkák jeleztek körülötte. Ez a védett kis erdei állatka bizonyára már a téli álomhoz készül, és úgy látszik ezt nálam kívánja megejteni, aminek persze én nagyon örülök! Remélem nem zavartam meg és továbbra is élvezni fogja a les biztonságát. Gyorsan bezártam az ajtót és immár tényleg elindultam haza. Hiába nem volt ma madár, a vigyor azért így is kiült az arcomra!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.