Hiába próbálta hosszúra nyújtani vakációját a forró nyár, az ősz cipőjének orra bizony már a küszöböt éri, és most már tagadhatatlanul betoppant. Amerre jár megrezdülnek a fák és színes leveleket terítenek maguk köré. A legtöbben még ragaszkodnak hozzá, de mihamar ők is erre a sorsra jutnak majd.

De nem csak ők mozgolódnak, hanem a madarak is elindultak, amerre ösztönük hajtja. Elkezdődött ugyanis a vonulás és ilyenkor ritka vagy alkalmi vendégekkel is találkozhatunk. Ám mielőtt igazán megérkezett volna az ősz, az utolsó nyári meleg nap reggelén tettem egy próbát az itatónál.

Tolakodó nyár ide vagy oda, azért egy kabátka bőven felfért a motoron. A reggel nehezen indult, nem úgy mint legutóbb. Majdnem másfél órát vártam mire az első madár leszállt elém. Egy erdei pinty pózolt nekem.

Egy meggyvágó is érkezett egyedül szomját oltani.

A következő madárkának nagyon örültem. Ő az egyik kedvencem, és nem sokszor hoz vele össze a sors itt. Van benne valami aranyos báj. Állandó ugrándozása és csillogó szeme rögtön elvarázsol. Nem is tudok másra figyelni.

Alaposan körülnéz, de egy csapat cinege érkezésére kereket old.

Később egy rozsdafarkú foglalja el önkényesen egy időre a jól bevált fürdőhelyet és hosszú ideig élvezi a helyzetet.

Ezalatt a mellettem lévő nyárfa egyik ágát fitiszfüzike rezzenti meg.

Majd a rozsdafarkú nyugodt sziesztájába lármázó meggyvágók rondítanak bele, ami már nem tetszik neki és tovább áll. A huligán módjára viselkedő madarak néhány percre lefoglalják az itatót. Aki túl közel merészkedik hozzájuk, azt határozott csőrnyitással invitálják arrébb. Olykor egymásnak is neki esnek, de ezek nem komoly ütközetek, csupán erőfitogtatás a cél.

Fürdős percek következtek… először egy erdei pinty ugrott a vízbe, majd egy zöld küllő is, aki hatalmas élvezettel lubickolt.

Utánuk egy szajkó csapkodott össze mindent, beleértve az üveget is. Mikor ő fürdött senki más nem zavarta meg, ugyanis a madarak nem ápolnak valami fényes viszonyt őkelmével. A szajkó köztudottan fészekrabló is és olykor-olykor nem veti meg az apró fiókákat sem.

A fürdőzést egy széncinege zárta.

A nap már elég magasan járt de még marasztaltam magam egy kicsit. Hátha történik még valami. Megérzésem most bejött, ugyanis a nyárfa azon ágára ahol a füzike is megjelent úgy fél órája, egy igen rég látott faj röppent. Csicsörke!

Mindössze egy alkalommal fotóztam az itatón ezt a madarat, méghozzá elég régen… talán négy éve is már. Sajnos nem jött közelebb a vízhez, de nem bántam, örültem a találkozásnak és reméltem, hogy nem kell újabb éveket várni a következőre.

Így telt az utolsó igazi nyári nap ebben az évben. De a csicsörkés találkozás és a múltkori szenzációs nap miatt úgy döntöttem, az ősszel a lehető legtöbb alkalommal kinn leszek és reménykedve várom a vonuló madarakat, bízva, hogy vándorlásuk során útba esik az én kis itatóm. Hátha akad valami ritkaság is…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.