Meggyvágó

Pörgés

Augusztus 28. Mióta az itató gondolata foglalkoztat, azóta motoszkálnak a fejemben azok a madarak, amire számítani lehet a szezon folyamán. Pontosabban, amiket láttam a környéken és mumusommá váltak. Ilyen például a Vörösbegy, Csuszka, Barátposzáta, Vadgerle, Karvaly, vagy az Örvös galamb! A gerle már kipipálva, de még van üres rublika. Mikor fölkeltem még nem is tudtam milyen izgalmak várnak rám.

Szokás szerint már a reggel kint ért a lesnél. Friss harmatos bakanccsal ültem a helyemre. Az üveg takarásául szolgáló keretek közé szorított linóleum darabot a kunyhóból húzom föl. Állvány fel, gép bekapcsolva. Nem is kellett sokat várnom az első vendég(ek)re! Meggyvágók érkeztek lendületesen szomjukat oltani. Egyszerre 5-6-an is toporogtak a víz szélén. Úgy gyanítom egy fészekaljból lehettek, mert a pár még pettyes suhancot egy kifejlett tojó és egy hím is követte.

Meggyvágó

Meggyvágó

Nem hiába hívják meggyvágónak. Elnézve ezt a „szerszámot” nem lehet neki akadály a csonthéjasok feltörése.

Meggyvágó

Meggyvágó

Közben Mezei verebek jöttek csapatostul, majd egy két Széncinege is színesítette a palettát. A nagyobb testű meggyvágók néha vaskos csőrüket a verebek felé tátva igyekeztek helyet teremteni. A nagy zsivajban egy szürke madárka landol a jobb oldali beszállón. Nem is hittem először a szememnek! Barátposzáta volt az! Nem tudott leszállni a tömeg miatt, csak ugrált össze vissza, majd eltűnt. Na, erről lemaradtam, morgolódom, de a következő pillanatban ismét itt volt a kis fekete sapkás, ezúttal a baloldalon. Azzal a lendülettel fordítottam is a masinát és a kép már a memóriakártyán landolt!

Barátposzáta

Barátposzáta

A nyüzsgés a barátkának nem nagyon tetszhetett, mert egy ugrással már itt sem volt. Lehet, egy alkalmasabb vagy inkább csendesebb periódusban visszatér, legalábbis remélem. Két mumus már megvan, jöhet a többi… 

A kis madárka után lassan lenyugszik a levegő, kisebb szünet következett. Majd egy ismerős, a fiatal Zöld küllő látogat meg. Most csak pár pillanat erejéig maradt. De nem maradtam harkály nélkül. A les tetején huppan valami, majd a beszállón is megmutatja magát. Egy tojó Nagy fakopáncs.

Nagy fakopáncs tojó

Nagy fakopáncs tojó

Nem ivott, hanem ismét visszaszállt a kunyhó tetejére, majd mit sem törődve a „lakójával” faragni kezdi! Pár kopogtatás, majd szünet, kopogás, szünet, kopogás… Az egyik szünetben válaszoltam neki, akkor elhallgatott. Nem láttam, de gondolom milyen csodálkozva nézhetett, majd visszakopogtatott. Így társalogtunk pár kört, majd megunva a játékot egyenesen a víz szélére ejtette magát és jól eláztatta tollait.

Nagy fakopáncs tojó

Nagy fakopáncs tojó

A következő percekben ismét visszaállt a rend és a meggyvágók, verebek, cinegék újra benépesítették az itatót. Nézegettem melyiket kapjam le, mikor egy kék cinege röpül az egyik ágra. Gyors exponálás és már meg is van.

Kék cinege

Kék cinege

Kivárta a sorát és a madárseregtől egy picit távolabb az egyik sarokban kortyolgatott, majd elegánsan tovaszállt. A múltkori sikertelen lövés ma célba talált! Itt még nem ért véget az izgalmak sora. Kisvártatva, egy tarka madár pottyan a mohás fára… Tengelic! Gyönyörű színezete mindig elbűvöl. Sajnos rossz helyre szállt, így az exponáló gomb néma maradt. Úgy látszik az ősz és a száraz időszak jelentősen növeli a madarak előfordulását az itatón, de az is lehet, hogy ez már a vonulási időszaknak köszönhető. A színes madár után már semmi sem történt, ideje indulni. Micsoda nap!

 

 

 

 

 

 

spacer

Leave a reply