IMG_1817

Évekkel ezelőtt, mikor első fényképezőgépemet szorongattam a frissen épített itatós lesben, és lélegzet fojtva vártam a madarakat, elképesztő nyugalom vett körül. Ugyanakkor izgalommal vegyes kíváncsisággal tekintettem ki az üveg mögül. A madarak közelségével új élet nyílt meg előttem, ami addig elérhetetlen volt. Sokat és sokáig jártam oda akkoriban. A legelső valamirevaló képek is ott születtek.

Azóta más utakat is bejártam több-kevesebb sikerrel. Voltak alkalmi lehetőségek és nagyobb projektek is, de ami mindig megdobogtatja a szívemet, az az itatós les. Valahányszor ott járok, az illatok, a fények, a hangulat mindig magával ragad és vele együtt a szép emlékek is megelevenednek.

Ezen az éven sajnos egy kezemen meg tudom számolni, hányszor jutottam a kis fakunyhó nyugodt falai közé. Ez persze nem azt jelenti, hogy víz nélkül maradtak a madarak, ugyanis azt igyekeztem mindig pótolni. Az otthagyott tollak, gyümölcs magvak és egyéb nyomok arról árulkodtak, hogy ha én nem is látogattam az itatót, ők hűségesek maradtak hozzá.

Aztán végre úgy pakoltam a dolgaimat, hogy augusztus elején egy hidegfront előtti csendes reggelen végre újra kinn lehettem kedvenc helyemen, ahol az egész utazásom elkezdődött. Nem gondoltam, hogy az itató életében ez lehet az addigi csúcspont. Lehet, hogy csupán véletlen, vagy vakszerencse pártolt mellém, de ezt a napot egy darabig nem felejtem!

Történt ugyanis, hogy röpke három óra alatt 24 faj fordult meg a víznél! Ez talán nem mond sokat, de annak fényében, hogy átlagosan 5-10 a megszokott, már önmagában nagy dolog. Ráadásul úgy, hogy egy addig ott soha sem látott ritka faj is felbukkant… meg egy másik ritka is… a harmadik meg olyat csinált, amit még addig soha… szóval így már biztosan világos :)

A történet nagyjából a kunyhó ajtajának becsukásával kezdődött. Épphogy elhelyezkedtem, megindult a roham. Három óra alatt alig volt szünet. Azt sem tudtam néha, mit fotózzak. Természetesen nem tudtam az összes ott megforduló madárról képet készíteni, mert volt aki csak egy-egy röpke pillanatra mutatta meg magát.

Az elsők között Erdei pinty, Nagy fakopáncs, Meggyvágó és Házi rozsdafarkú érkezett.IMG_1592IMG_1643IMG_1650IMG_1656IMG_1659.

Majd Zöldike, Örvös galamb, Vadgerle, Széncinege, Fekete és Énekes rigó a sorrend. Utóbbiak fürdeni is óhajtottak.IMG_1664IMG_1673IMG_1694IMG_1701IMG_1706IMG_1715IMG_1736

A fiatal tojó Zöld küllő talán megirigyelte a rigók önfeledt pancsolását és utánuk rögtön a vízbe vetette magát. Amióta itatón fotózok még sohasem láttam olyat, hogy egy harkályféle a víz közepén fürdött volna. Általában oldalt kapaszkodnak valamelyik farönkbe és csak úgy mártogatják magukat. Ehhez képest fiatal küllőm mit sem törődve a hagyományokkal, torzonborzra fürödte magát.

IMG_1761IMG_1789IMG_1817

Őt egy ritka vendég követte. Az évek alatt mindössze egyszer találkoztam itt vele. Most megpróbált helyet szorítani magának a tumultusban, így alig tudtam elkapni a Kormos légykapót.IMG_1828

Aztán Feketerigó áztatta el magát és egy Barátposzáta tojó is felbukkant.IMG_1859IMG_1867

A zűrzavarban azonban egy pillanat erejéig az egyik oldalsó fára idegen madárka szállt. Kis poszáta érkezett hozzám. Ő új faj az itatón. Reflexből odafordítottam a gépet és kettőt kattintottam. Aztán huss… A kettőből egy jó kép született.IMG_1873..

Ahogy egyre több és több madár akart a vízhez jutni, úgy alakult ki néhány kisebb balhé is, amiknek egy Meggyvágó szinte mindig részese volt.IMG_1883IMG_1903

Egy maszatos csőrű Énekes rigó közben bekandikált az üvegen. Szemében szépen visszatükröződik a kunyhó alakja.IMG_1911

Időközben újabb fajok érkeznek. Mezei veréb, fekete sapkás Barátposzáta, Közép fakopáncs, Szürke légykapó, Szajkó.IMG_1914IMG_1918IMG_1921IMG_1936IMG_1950

A madarak isznak, fürdenek, veszekednek, tolakodnak. Elrepülnek, majd újból visszatérnek, bízva talán a több hely reményében.IMG_1953IMG_1958IMG_1960IMG_1975IMG_2004IMG_1980

A végére két viszonylag az itatón ritkább madárka marad. Egy fiatal tövisszúró gébics és egy Csilpcsalpfüzike.IMG_1961IMG_2018

Melegszik az idő és lassan betör a nap a teljes vízfelszínre. Fújok egyet… lassan indulni kell. Így is tovább maradtam mint terveztem, de egyáltalán nem bántam meg. Legfeljebb hazafelé kicsit jobban odahúzom a gázt…

2 thoughts on “Vissza a kezdetekhez!

  1. Nagyon gyönyörű fotók! Imádom őket nézegetni! Kitartást és sok sikert a további fotók készítéséhez! Gratulálok!

    1. Köszönöm! A kitartás részemrõl örök, a sikerhez néha egy falatnyi szerencse is kell :)
      Örülök, ha tetszenek a képek. Gyere máskor is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.