Házi rozsdafarkú

Augusztus 19. Ma új arculatot kap az itató. Már korábban elterveztem, hogy az itatós szezon felénél a vízben lévő köveket kiszedem, és helyette valami korhadt vagy mohás fát teszek be. Észrevételeim szerint a harkályfélék szívesebben kapaszkodnak meg fán, mint kövön. A legtöbb kopogtató eddig az itató szélére rakott palasorról próbálkozott, valahogy a kerekebb forma stabilabb elhelyezkedést biztosított számukra. Azt reméltem így több fadoktorhoz lesz szerencsém. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben jártam előző nap az egyik közeli ártéri erdőt, és keresgéltem a megfelelő fadarabokat.

Egészen korán, még napkelte előtt kinn voltam a lesnél és azon fáradoztam, hogy minél hamarabb a helyére kerüljön minden. Közben azért fél szemmel és füllel a környéket lestem, van-e már mozgás, de még korán volt a madaraknak is. Mire mindent elhelyeztem, már a nap is előbukkanni látszik. Egy gyors takarítás és pár liter víz pótlása után az első napsugarak már a kunyhóban értek. Először egy Zöldike ereszkedett le inni, de még nem voltak olyan fények, hogy éles képet tudjak készíteni. Maradt a várakozás. Elég hosszú szünet következett, már több mint egy órája üldögélek (lehet bóbiskoltam is közben) mikor egy fiatal Kék cinege szüntelen mozgásával ébreszt föl.  Ezt a pici kék madarat először láttam az itatómon. Olyan gyorsan mozgott, ivott és távozott, hogy csak bemozdulós kép sikerült róla. Remélem visszatérő lesz.

Majd ismét eseménytelen percek következtek. Nem sokkal ezután a les háta felől ismerős kiáltás töri meg a csendet.”Klü-klü-klü” Zöld küllő érkezik! Nem számít új vendégnek, hiszen járt már nálam, igaz csak egyszer, de akkor is csak szélről kísérelt meg inni. Értékelhető fotót eddig nem tudtam bemutatni erről a harkályféléről.

Egy tompa koppanás a les tetején… itt van, szinte levegőt is alig veszek. A gépet már kapcsolom is, nem akarok lemaradni semmiről. A következő pillanatban már az új mohás fán landol.

Zöld küllő
Zöld küllő

Ez a fiatal hím még nem járt itt, és elég sokáig nézelődött, így volt alkalmam egy-két portrét is lőni.

Zöld küllő
Zöld küllő

Távozása után Mezei verebek és egy Meggyvágó foglalták el a területet. A sok veréb közül nehéz volt olyan, képet készíteni, amin egyedül lett volna a „meggyes”. Csak keveset ivott és már el is repült, így ez sem sikerült, bosszankodom! Ma valahogy nem vagyok elég gyors.

A tömeg után egy régi ismerős a Házi rozsdafarkú látogat meg, abból is a tojó. Rögtön fürdésbe kezd. Érdekes, hogy ez alatt a négy hónap alatt, amióta az itató üzemel, talán egyszer fordult meg itt hím rozsdafarkú, ő is csak pár pillanat erejéig.

Házi rozsdafarkú tojó
Házi rozsdafarkú tojó

A kisasszony volt olyan kedves és megmutatta, miről is kapta a nevét. Gyönyörű vöröses barnás farktollait, mintha csak a kedvemért tárta volna szét.

Házi rozsdafarkú
Házi rozsdafarkú

A nap meglepetése egy számomra addig láthatatlan madárka jelentette. Épp indulni készültem, mikor ez a roppant fürge apróság az itató szélére röppent! Egy Fitiszfüzike!  A gép persze már a tokjában volt… ideges kapkodással cibálom elő és teszem állványra. Szerencsére még ott volt, de így is csak egyetlen kocka jutott rá és amilyen hirtelen jött olyan gyorsan ment is. Csak akkor tudtam megnyugodni mikor visszanéztem azt az egy képet, és bár nem a legjobb, mert már a nap is az objektívbe sütött, de megvan!

Fitiszfüzike
Fitiszfüzike

Időm hiányában, távozásra kényszerülök. Az új dekoráció meghozta a szerencsét, legalább is ennek tudom be. Talán pár nap múlva ismét jövök.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.