Június közepén a fiókanevelés már javában zajlik fészkelő madarainknál. Sőt van ahol más ki is repültek az apróságok. A legtöbb madár szerencsére talál magának fészkelésre alkalmas helyet, legyen az egy bokor, fa, természetes odú, vagy éppen házunk alkalmas zugai. Vannak azonban olyan fokozottan védett fajok, melyek esetében nem ilyen egyértelmű a helyzet. Számukra mesterséges odúk és költőládák kihelyezésével segíthetünk. Ilyenek a vércsék és a szalakóták. Élőhelyük a legtöbb esetben megegyezik. Kisebb facsoporttal tarkított füves legelők, száraz puszták. A vércsék azonban nagyszerűen ismerték fel a lehetőséget, és a városokba húzódva, a nagyobb épületek homlokzatán és peremein is otthonosan érzik magukat.
Nos, a helyzet errefelé az, hogy nemigen bővelkedünk nagy épületekkel, így maradnak a költőládák és odúk. A környéken (Ibrány, Buj, Gáva, Kótaj, Vasmegyer, Tiszatelek) Zsíros Sándor által már vannak kihelyezve ilyen szerkezetek, és ezeket igyekeztünk leellenőrizni. A Csapathoz csatlakozott még Petrilláné Bartha Enikő gyűrűző és lánya Réka.
Gáván kezdtük a sort ahol a három láda egyikében öt fiókát hozott le Sanyi, akik néhány perc után csillogó gyűrűt kaptak.
Majd Buj következett. Itt megnéztünk pár szalakótaodút hátha lesz bennük valami. Óriási meglepetésre rögtön az elsőben egy Füleskuvik lapult! Nagyon megörültünk neki, mert e-ritka költöző baglyunk itt még nem költött. Részemről pedig az első találkozás a fajjal.
Majd jött a többi település sorban. Az egyforma procedúra során szerencsésen meggyűrűztünk több madarat, és útközben egy őzgidával is találkoztunk. A fiókák inkább pelyhesek voltak még, de akadt olyan is ahol már majdnem anyányi vércsék tekintettek le ránk.
Öt óra tájékán végeztünk. Sajnos szalakótával nem találkoztunk, de a jövőben azon fogunk dolgozni Sanyival, hogy valahogy ezen a környéken is költsön néhány pár. Viszont pozitívum a néhány párból álló, látszólag stabil Vörös vércse populáció és persze a Füleskuvik is!