Négy nap elteltével, ideje volt, hogy kilátogassak újra a Búbos banka családhoz. Azóta gyaníthatóan cseperedtek valamelyest az apróságok, és kíváncsi voltam mi a helyzet velük.

Szélsebesen pöfögtettem a felkelő nap első sugaraiban mopedemet a földúton. Utánam felkavarodott porszemek a napfoltos helyeken néha-néha megcsillanva hullanak alá. Már majdnem ott vagyok. Itt-ott éjszakai állatok útjait rajzolja ki a homok, de mostanra már biztonságos rejtekükbe vonulhattak… egy jobbkanyar után meg is érkeztem. Nagy léptekkel az előző napokban kiválasztott helyemre sietek és máris a háló alatt vagyok.

Most nem látom a szülőket, csak hangjukat hozza felém az enyhe szellő. De nem csak én hallottam meg őket! A téglarakásra pillantva mozgolódást veszek észre, mintha megmozdult volna valami ott. És lám egyikük kidugta fejecskéjét a nagyvilágba. Nagyon kíváncsian nézegetett engem. Mi lehet ez a jövevény, gondolhatta?Kukk

Nemsoká az egyik szülő landolt kissé messzebb a fészektől, de pár pillanat múlva szárnyra kapott és egyenesen a bejárathoz igyekezett a finom falattal, amit már nagyon várhatott a kíváncsi fióka.

Villámgyorsan elnyelte a falatot és azonnal követelte a következőt. Néha azért vetett felém is egy pillantást.

Öt-tíz percenként érkezett házhoz az eleség, amit mindig egy jókorára nyitott csőr nyelt el.

A kis bóbitásoknak csillapíthatatlan az étvágyuk.

Néhány óra elteltével lassult a forgalom és a háló alatt nézelődni és hallgatózni kezdtem, hogy milyen madarak vannak még a bankákon kívül e környéken. Percek alatt barázdabillegetőt, széncinegét, házi rozsdafarkút, dolmányos varjút, fácánt, kakukkot, barna rétihéját láttam és hallottam, valamint a közeli nyárfák magasan hajladozó ágai felől sárgarigó kiáltotta a „huncut a bíró” strófákat. Zene füleimnek…

Na de vissza a bankákhoz. A helyzet változatlan maradt. Néha egy-egy etetés és a téglarakás felől kacsingató fióka. Már tovább nem akartam zavarni és a hálóval együtt lassan odébb andalogtam. Erre a kis banka behúzta a fejét, de én megvártam míg újra felküzdi magát a bejárathoz és még kattintottam egyet.

Felpattantam a mopedre és búcsút intettem a családnak, mert valószínű, hogy mostanában már nem jövök hozzájuk, de ahogy látom mihamar ők is búcsúznak a családi fészektől…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.