Az egyik délutánon csörög a telefonom. Kedves ismerősöm szólalt meg a másik oldalán valahogy így… „Most hallottam, hogy a város szélén lévő egyik kertben Búbos bankák fészkelnek, gondoltam szólok neked, hátha érdekel.” Na azt nagyon jól tetted, mondtam is neki, mert már vagy két éve szeretnék bankát fotózni, és követni egy család életét, de ezidáig csak megfigyelésig jutottam el.

Megköszöntem a fontos információt, és másnap máris úton voltam a szemfüles madárbaráttal a helyszínre akitől az eredeti füles származott.

Kiérve, egy földön összerakott tégla építményre mutatott ahol a bankákat látta. Közelebb mentünk, hogy lássuk mi van a ledrótozott fedél alatt… és lám öt fióka bámult ránk kíváncsian. Mihamar vissza is tettük a tetőt, hogy ne zavarjuk őket. Ekkor már biztos voltam benne, hogy a holnap reggelt itt kezdem.

Korán poroztam magam mögött az utat másnap… enyhe gyönyörű reggel volt. Felhő egy szál sem az égen. Útközben azon gondolkodtam, hogy vajon hogy fognak reagálni a rögtönzött lesre? Megérkeztem. Gyorsan lehajítottam magam a földre és egy álcahálóval takaróztam. Egészen közel hallom a bankákat. Nem is kellett sokat várnom és máris megjelent az egyik egy gilisztával az fészek bejáratánál.Búbos banka (Upupa epops)

Gyorsan besurrant, majd villámgyorsan távozott is. Láttam némi óvatosságot a részéről, de nem foglalkozott velem igazán. Ez jó, mert semmiképp sem szeretném zavarni őket. Aztán volt egy kis üresjárat. Hosszabb várakozás után az egyik szülő termett előttem, hogy talán jobban szemügyre vegyen.

De úgy látszik hamar megnyugodott és indult tovább a dolgára. Ezután nem sokkal én is úgy határoztam, hogy mára elég is nekik belőlem és inkább holnap térek vissza.

Másnap reggel kissé változtattam a pozíciómon és úgy vártam a bankákat. Szinte alighogy a háló alá kerültem máris egy kövér lótücsökkel érkezett egyikük.

Nemsoká társa is hozott valami érdekeset. Egy élettelen gyík fityegett a csőrében.

Nem tudom a kicsik hogy birkóztak meg a nagy falattal, de gondolom nem ment le nekik elsőre. Mindenesetre a szülők szorgalmasan hordták és adták be a különböző elemózsiákat a téglarakásba. Néha csak úgy sétafikáltak előttem, így viszonylag könnyű dolgom volt.

Lassan kezdett melegedni az idő és egy üresjáratot kihasználva, felkaptam magam a földről és hazafelé vettem az irányt. Néhány nap múlva visszatérek és megnézem mi a helyzet bankáéknál.

4 thoughts on “Két reggel bankáéknál.

  1. Magával ragadók a képeid. A kísérő szöveg pedig arról tanúskodik, hogy igen mély szakértelemmel készítetted őket. Gratulálok! Kívánom, hogy a sikeres és ismert fotósok között olvassam a neved! Le a kalappal, Tomi!

    1. Köszönöm szépen! Boldog vagyok, hogy megfogtak a képeim. Igyekszem úgy átadni a történeteket ahogy én átéltem, így talán az olvasó is ott érezheti magát az adott helyszínen! Ha rajtam kívül egyvalakit megfogtak a képek, már sikeresnek érzem magam! :)

      Köszönöm, hogy olvasol!

  2. Tomi! Megint csodálatos képeket készítettél!Nagyon sok türelem és kitartásod van ezekhez a szebbnél szebb madarakhoz.Milyen csodálatos az ő kis életük.Nagy szorgalommal gondoskodnak a kis fiókákról a kis családjukról.
    Köszönjük a képeket és így mi is részese lehetünk a Te általad készített gyönyörű madárvilágnak!
    Sok sikert és kitartást kívánunk!

    1. A kitartás és a türelem hozzá tartozik ehhez a műfajhoz, de részemről inkább kikapcsolódás és csodálat. :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.