IMG_8073

A nyár folyamán arra lettem figyelmes, hogy a közelben lévő halastavon sirályok tanyáznak. A közönséges Danka és a ritkább Sárgalábú sirály egyedeit véltem felfedezni. Gondoltam teszek egy próbát…

A terület gazdája és az ott dolgozók nagyok kedvesek és segítőkészek voltak így néhány nap múlva már az egyik tó (összesen 4) szélén, térdig a vízben, álcahálóval borítva vártam a madarakat. Született ugyan 1-2 fotó, de nem volt az igazi. Messze voltak tőlem és a perspektíva sem volt megfelelő. Tovább gondolva a dolgot arra jutottam, hogy vízre kell szállni.

Már fejben meg is voltak az úszó les tervei, és ezt el is mondtam a helyszínen, erre felajánlottak nekem egy csónakot, hogy azt nyugodtan használhatom! (E, örö, e bódottá :) )  Igaz, hogy ereszt egy két helyen, de egy kis renoválás után máris csatába állítható. A következő napokban két tubus szilót nyomtam a ladik gyomrába, és igyekezetem csakhamar oda ért, hogy immáron vízre lehetett bocsátani. Pezsgőt azért nem mertem az oldalához vágni, mert félő volt, hogy újabb adag tömítők kellenének. Mindenesetre nagyon izgatottan vártam a másnap reggeli fotózást…

Korán, még pirkadat előtt lapátolom a vizet és evezek az egyik jónak vélt helyre. Izgalmas hangok és lubickolás, tocsogás hallatszik a környéken, ami felvillanyoz. Leengedve a vasmacskát megáll a ladik, majd elfoglalom a helyem. Minden olyan nyugodt… Az előzetes terveimben sirályok, récék és szárcsák szerepeltek a forgatókönyvben. Ennek megfelelően semmi sem úgy történt, ahogy terveztem. A sirályok sehol, a többiek csak nagyon-nagyon messze tőlem.

Sebaj, majdcsak közelebb jönnek egyszer! Egy jó ideig maradt a bámészkodás. Közben próbáltam nagyjából a madarak mozgását kifigyelni, hogy hol járkálnak a legszívesebben. Ringatózásomból egy aprócska árny zökkent ki, ami a szemem sarkában mozdult meg egy kisebb nádfolt takarásában. Micsoda meglepetés! Egy kis vöcsök az!

Eltelik néhány perc mire kijjebb merészkedik. Közben óvatosan méregeti a csónakot is.

Aztán gyorsan lebukik a víz alá és néhány méterrel arrébb jön fel a felszínre, majd sietősen a biztonságot jelentő sűrű nádas felé iramodik.

Az örömteli pillanatot a lábam tocsogása törte ketté. Hohóó… ereszt a ladik! Persze, hogy nincs nálam semmi, amivel kimerhetném a vizet! A cuccot lassan eléri a víz, így ütemes evezéssel megcélzom a partot. A tartalék szilót felhasználva orvosolom a problémát és egy napi pihenőt adok neki.

A következő napokban több helyszínt és napszakot kipróbáltam a tavon, de egyik sem vált be igazán, így visszatértem az első állomásra. Talán valamennyire megszokhatták már a vízen itt-ott megjelenő csónakot, így több reménnyel várakoztam.

A körülöttem lévő nádfalban kacagó hangok jelezték a kis vöcskök jelenlétét és nemsokára már az egyikük meg is jelent előttem.

Vígan bukfencezett a vízben és résen kellett lenni, hogy hol is jön fel ismét.

Majd valamivel távolabb andalgott és két társával együtt (gyaníthatóan egy család) folytatták a keresgélést.

Időközben az eddig oly messze úszkáló récék is közelebb jöttek. Igaz nem annyira amennyire szerettem volna, de határozottan közelebb.

Lassan haladt előttem és volt időm csak vele foglalkozni. Szinte csak a keresőbe bámultam és észre sem vettem a szemközti nádas felől nagy robajjal érkező szárcsát. Épphogy rá tudtam fordítani az objektívet.

Na, ez már kezd ahhoz hasonlítani amilyen fotókat én szeretnék!

Ezen a napon boldogan szálltam ki a lélekvesztőből.

A továbbiakban ritkábban jutott időm a tó lakóinak életét megörökíteni, de azért sikerült még pár elfogadható kép.

A jövőre nézve rengeteg kiaknázatlan terület van még ebben a tóban, így (lehet, hogy már csak tavasszal) biztosan lesz folytatás…

4 thoughts on “Tavi történet…

  1. Nagyon jó a ,,ladikos” sztori! :D Szépek lettek a fotók! Sok sikert a továbbiakban! Ha csak tavasszal is, de várjuk a további csodaszép fotókat! :)

    1. Köszi Niki! A ladik jövőre lehet hogy nyugdíjba megy és valami más veszi át a helyét… de ez majd tavasszal kiderül :)

  2. Tiszteletreméltó az elhivatottságod.Aképek különlegesek ,nagyon szépek.Kívánok további élményekben gazdag megfigyelést!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.