Zöldike

A legutóbbi Vadgerlés találkozás izgalma ma reggel is az itatónál talált. Gyors ellenőrzés után már benn is ültem.  Negyed óra mulva érkeztek az első verebek… általában ők nyitják meg a sort. Egy mezei majd egy házi, szinte egyszerre. Előbbi csak egy korty ereéig maradt, majd sietve távozott. Sok dolga lehet, hiszen ő az egyik szülő a telek végében lévő odú alján gubbasztó fiókáknak. A les ablakából pontosan rálátok amint, szüntelenül hordják a „finom” falatokat.

A másik veréb viszonylag ráérősen kortyolgatott, és pózolt.

Házi veréb
Házi veréb

Ezután újra csend. Ilyenkor sem unatkozom, mert mindig van valami, ami elszórakoztat. Vagy az itató szélén szaladgáló hangyák, vagy a vízre leszállni próbálkozó méhek. Majd egy ismerős huppanás a tetőn… Balkáni gerle jött fürdeni.

Balkáni gerle
Balkáni gerle

Pár percre a gerle után emberi beszédet, majd fűkasza hangját hallom. A tőlem balra (szerencsére nem közvetlen) lévő területen munkálkodnak. Nem sok jóra számítottam…biztos voltam benne hogy a zaj vagy az emberek közelsége megzavarja a félénkebb madarakat. Egy jó fél óráig nem is történt semmi.

Ezt követően meglepetésemre a Vadgerle visszatért! Nem kerülgette az itatót, hanem egyből a szélére szállt.

Vadgerle
Vadgerle

Most is csak ivott és már itt sem volt. Azt reméltem fürdik egyet… jó lett volna egy pár lubickolós képet készíteni, de majd legközelebb.

A sort egy hím Zöldike zárta. Örültem neki, hiszen a téli etetőknél rendszeres madarakat eddig még itt nem láttam.

Zöldike
Zöldike

Nem volt ma igazán nagy forgalom, de azért jó hogy, újabb fajjal bővült az itatóm listája.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.