Énekesrigó

Június elején többször is jártam az itatót, hiszen az akkori hőségben lehetett számítani a madarak érdeklődésére a víz iránt. Nem is volt ez másképp. Három alkalommal ücsörögtem a kunyhóban, várva a „szokásost”!

Június 3. Születésem napján valamicske reménnyel indultam el otthonról bízva, hogy a sors e napon talán meglep valamivel. (talán egy örvös galambbal) Kiérve aztán a papírforma szerint mentek a dolgok. Először a pintyfélék jöttek és használták ki a víz adta lehetőséget.Majd néhány veréb, gerle és persze a rigók, de valahogy ők most nem a pózolós, jópofa fürdős köpenyüket vették föl. Aztán úgy egy fél óra múlva az itató bal szélére egy barnás madárka érkezett. Egy fülemüle! Itt azelőtt még nem találkoztam vele, így meglepődtem egy kicsit. Kihasználta az üresjáratot és a vízbe vetette magát.

Ezután nem akadt olyan jelenet, amit megörökíthettem volna, így az indulás mellett döntöttem. Azért csak kaptam valamit a sorstól! :)

Június 12. A kánikula még mindig tart. A víz is gyorsabban párolog az itatóból, ezért kora reggel már pöfögök is a megszokott utamon. A táj részévé vált cigánycsukok ücsörögnek a hosszú árokpart melletti kerítésen, a kövesút szélén pedig fel-felröppenő pipiskék szaladgálnak.

Kiérve látom a víz csaknem felére csökkent az itatóban és a beszállók, dekorációk osztályán is némi káosz uralkodott. Rögvest nekiláttam a munkálatoknak. Ahányszor visszaértem a vizes vödrökkel a leshez, mindig elijesztettem egy madarat. Biztos lesz ma forgalom gondoltam, ha már ilyenkor nagy az érdeklődés. Kellett még egy fél óra mire a gépet az állványra kattinthattam. Ahogy sejtettem… épphogy eltűntem a kunyhóban máris érkeztek a vendégek. Először két fakopáncs érkezett, egy tojó és egy fiatal hím.

Majd seregély, vadgerle volt a sorrend.

Kisebb szünet után egy hím zöld küllő kapaszkodott a mellettem lévő fára, utána pedig egy kicsit kötekedett a tükörképével. Néha oda is koppintott az üvegnek!

Aztán szinte egymást érték a madarak. Verebek, rigók, barázdabillegető, nagy fakopáncs. Mindenki a maga kis dolgával volt elfoglalva.

Titkon reménykedtem, hogy a közelben mászkáló tövisszúró gébics is leszáll az általam kitett fára (kifejezetten neki tettem ki egyet) és láss csodát egyszer csak ott termett! Igaz, hogy nem oda ahová terveztem és nem is egy felnőtt példány, de az örömömön ez mit sem változtatott!

Lassan mennem kell, mert a fények már kezdenek keményedni, de most mégis úgy döntöttem, hogy maradok. Úgysem fotóztam még ebben az időszakban az itatónál. A madarakat látszólag nem érdekelte a fény keménysége, és tovább ostromolták a vizet. Zöldikék, tengelicek akrobatáztak a víz felett, és ez jó alkalmat biztosított a röpképes fotózáshoz.

És ha már sikerült a leszállás, önfeledt pancsolásba kezdett némelyik.

A szerterebbenő vízcseppek vonzhatták ide a barátposzátát is.

Ahogy elment az apraja, egy ráérős énekesrigó ült be középre, és nagy nyújtózások közepette tollászkodott is.

Kezd meleg lenni a faházban, és a rigó példáját követve nyújtóztam egyet, majd a motorra ülve menetszéllel hűsítettem le magam.

Június 18. Egy beszállóág tartó berendezést igyekeztem felszerelni az itató mellé reggel. Elbíbelődtem vele és az egyéb állítgatásokkal egy darabig és közben be-beültem, hogy az üveg mögül lássam a végeredményt. Épp ki akartam dugni az orromat, mikor erősödő ütemes szárnycsapásokat hallottam. Visszaültem a helyemre és kinéztem az ablakon. Szinte azonnal megláttam a hang forrását… örvös galamb közeledett felém! Azt a mindenit! Egy nagyobb toppanás a tetőn, majd nehézkes léptek. Állványt nem volt időm és most már nem is akartam állítani, nehogy elijesszem az esetleges bénázásommal izgalmamban. Végigsétált vagy kétszer fölöttem mire elszánta magát és a vízhez szállt. Íme, előttem volt a régóta kergetett madár!

Nem igazán igyekezett a kedvemre tenni és végig olyan helyen ivott vagy tartózkodott, ahonnan nem tudtam róla normális egész alakos képet készíteni. De nem csüggedtem, ha egyszer már leszállt, le fog máskor is! Nem időzött sokat és már távozott is.

Kinn még van mit tenni, így óvatosan kinéztem és tovább folytattam az eltervezett munkát. Dolgom végeztével alig egy órácskám maradt a fotózásra. Előbb egy szép hím zöldike, majd egy balkáni gerle érkezett.

Nem volt most nagy tolongás, de ez a szöszmötölésemnek köszönhető. A végére azért volt egy csattanó! Három zöld küllő érkezett egyszerre! Egy felnőtt tojó és két még pettyes fiatal. Kapkodtam ide-oda a gépet, hogy minden érdekesebb eseményt elkapjak, de képtelenség volt. Erre nincs berendezve az itató! :)

A küllő áradatnak és a fotózásnak is egy traktor vetett véget aki épp a szomszéd telken kezdte a csaknem derékig érő fű kaszálását… Mindenesetre az ismét bebizonyosodott, hogy milyen szükséges egy állandó vízfelület alkalmazása.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.