Mehetsz

Magam sem gondoltam, hogy majdnem pontosan egy évvel az első barabási látogatásom után ismét felfelé araszolok a poros úton a tábor felé. Pedig így történt…

Egy e-mail az oka mindennek, amit Bozó Lacinak címezve küldtem, hogy mi újság vele és Ernával? Beszélgetésünk során felvetődött a tábor gondolata és, hogy jó lenne ismét ott lenni. Ennek kapcsán újabb üzenetek kerültek váltásra ezúttal Pusztai Tamással, aki megszervezte nekünk a gyűrűzést.

Április 22.-e. Szerda délután, ahogy felfelé döcögve lassan kibontakozni látszottak az elhagyott bánya néma sziklái, úgy bontakoztak ki a kellemes emlékek a fejemből is… örömmel tértem vissza ide! Az autó megáll, a lakat nyílik, máris benn vagyunk… üres kannák, futkározó egerek és óriási rendetlenség tárul elénk. Erre mondjuk számítottunk. Gyorsan lepakoltuk a cuccainkat és máris indultunk a hálókat felállítani.

Elsőre úgy gondoltuk, hogy mind a 25 meg lesz még aznap, de lassabban haladtunk a kelleténél. Állítgatás közben úgy hét óra magasságában mély, két szótagból álló hang ütötte meg a fülünket… U-HU! Megszólalt! Nagyon örültem neki, mert tavaly nem volt alkalmam hallani. Most pedig fél órás koncertet tartott! Az Uhuval együtt közben ránk sötétedett, így csak 15 háló várja reggel a madarakat. Vacsora majd alvás… Lefekvés után nem sokkal még egy lódarázs borzolta a kedélyeket, de hamar úrrá lettünk a problémán, minthogy azon is, hogy kénytelenek leszünk egyetlen gyertyával világítani az estéken.

Másnap korán keltünk, hogy a maradék hálókat felállítsuk. Kicsit belecsúsztunk az első körbe, de immár mind a 25 készen állt a vándorok fogadására. Megkezdődött a „munka”.

Ezután rutinszerűen ment minden. Ficánkoló zsákok kerültek az asztalka szélére, majd a procedúra végén egy emlékkel a bal lábukon, szabadon távozhattak a madarak.

Délutánra maradt egy kis fagyűjtés, mert akárhogy is kúszott a hőmérő a 25 fok közelébe, a házban kihűlt falak fogadtak minket. Egy nyugisabb órát kihasználva össze is takarítottam, hogy azért emberbaráti körülményben töltsük ezt a pár napot. A nap hátralévő része a normális kerékvágás mentén zajlott. Hét óra tájban ismét megszólalt komótos hangján az Uhu! Távcsövet ragadva rögtön keresni kezdtük, de először nem is találtuk, majd néhány pillanat múlva egy kiugró sziklára szállt és immár maga a hang megtestesítője nézett velünk, farkasszemet! Micsoda látvány! Néztük még egy darabig, majd egy lámpafényes ellenőrző kör után a szoba melegébe zárkóztunk. Örömünket fokozta még a faládában hagyott dzsem, amiből volt vagy 30 db!

Péntek reggel 5:50-ébredés! Ez az első teljes nap, amikor nem kell a hálóállítással foglalkozni. Ahogy kitöröltük az álmot a szemünkből, máris úton voltunk. Séta közben teli hálók gondolata foglalkoztatott minket… ehhez képest alig volt valami a bennük, mindössze néhány barátka egy ökörszem és egy mezei poszáta.

A következő kör is elég gyengécskére sikerült. Míg Ernáék a madarakat gyűrűzték, én távcsővel a bánya felé indultam, hátha látok valami érdekeset. Alaposan végigpásztáztam a sziklafalat, de egy rozsdafarkún kívül nem láttam semmit. Majd mikor leemeltem a távcsövet, valami megmozdult egészen magasan. Rögtön a szememhez tapasztottam a kukkert és óriási szerencsémre az Uhu szállt át éppen egy másik helyre! A reggeli napfényben végig követhettem! Nahát, micsoda mázli! Szóltam Laciéknak és így ők is megcsodálhatták, immár nappali fényviszonyok mellett! Egy „kis” kárpótlást kaptunk a gyenge reggeli fogások miatt!

A továbbiakban aztán maradt a gyenge tendencia, alig mozogtak a madarak. Legalább nyugodtabban ebédelhettünk meg. Mondjuk eltartott egy darabig, amíg felforrt a víz… Késő délután sem nagyon változott semmi, csupán néhány jobb faj akadt a hálóba. Örvös légykapó, Csuszka, és egy gyűrűs Szajkó. Épp akkor, amikor egy csoport érkezett hozzánk. Erna és Laci tartott nekik egy kis bemutatót.

Igazi élmény volt a gyerekeknek testközelből látni, és elengedni a madarakat! Azért mi is kaptunk valamit… Gyűrűzés közben beszélgetve, láthattunk egy úszóbajnokot, hallgattunk egy kis bányatörténelmet és elméletben megtanultunk „hajlított kökényfa nyelű kalapáccsal” pattintott kőasztalt faragni! :) Valamint az is kiderült, hogy Erna és Laci még sohasem látott almát! :))) Ez jó témát szolgáltat majd az esti sült szalonnás vacsorához…

Amíg én a tűzet felügyeltem, a többiek a szokásos esti ellenőrzésre mentek. Egy kis időre egyedül maradtam… a nyugodt áprilisi csendet csak a tűz pattogása törte meg. Majd nem is oly soká, cikázó fényfolt és erősödő beszéd jelezte, hogy visszafelé jönnek Laciék. Ahogy felértek a táborhoz elmondták, hogy az egyik zsákban Nagy fülemüle van! A ház melletti hálóban volt. Nagyon örültem neki, mert még sohasem láttam élőben!

Gyűrűzés után jóízűen és jókedvűen elfogyasztottuk a vacsorát, majd nyugovóra tértünk.

Szombat. Az utolsó nap a táborban úgy kezdődött, hogy egy órával hamarabb ébredünk, mert Erna telefonja átállt valami ukrán időre!  Azért csak sikerült visszaaludni egy órácskára még. Majd a hivatalos ébresztő után, elkezdődött a napi rutin.

Ez a nap sem bővelkedett fogásokban, de azért sikerült néhány ritkább fajt fogni. Kerti rozsdafarkút (amit szintén nem láttam még) és Erdei pityert.

Ma volt időnk bőven, és az ütemet is tartani tudtuk, ami a gyenge madármozgásnak volt betudható. Kár, hogy nem ezért jöttünk. Mindenesetre a ragyogó idő valamelyest könnyített a lelkünkön. Kora délután a felszerelést magunkkal vittük, és az abban a körben fogott madarakat a közeli dombon gyűrűztük meg.

A továbbiakban azonban besűrűsödtek az események. Lassan körönként bontani kezdtük azokat a hálókat, amelyek csak elvétve fogtak valamit, hogy másnap reggel időben tudjunk indulni. A délután folyamán, ha okosabbak vagyunk, még pénzt is kereshettünk volna a bányával, de ahogy a mondás tartja, „Vásár után okos a paraszt”! :) Majd találkoztunk rendőrökkel és egy Erdei siklóval is. A sikló érdekesebb volt. :)

Kora estére elértük a kitűzött célt. Ahogy megpihentünk egy kicsit az Uhu is megszólalt! Leültünk a bánya peremére, hátha utolsó este is megörvendeztet bennünket. Nagyon kellemes, mondhatni nyár esti idill vett körbe minket. Lenn a tóból békakoncert áradozott, felettünk pedig korai denevérek cikáztak. Néhány pillanat múlva pedig egy kiemelkedő szikla csúcsán megjelent a barátunk is! Ejha! Kell ennél több? Mi már ezzel is elégedettek voltunk, de ami ezután jött arra egyáltalán nem számítottunk! Kisvártatva megmutatta magát a párja is!!! Leírhatatlan élmény volt mindkettőt egyszerre látni. Azt sem tudtuk melyiket nézzük… a tojó aztán gondolt egyet és a perem fölötti fák mögött eltűnt. A hím maradt a helyén és mondogatta a magáét még egy darabig. A gyengülő fényekben lassan már őt sem láttuk. Aztán nagy csapásokkal megindult arra amerre párja is távozott, de a perem egy kiszáradt fájának ágára szállt, és onnan kiáltozott tovább.  A hegy mögött lebukó nap miatt sötétbe burkolózott a bányató és mi is. Az Uhu sziluettje azonban gyönyörűen látszott még a magasban.

Közben Laciék megindultak az utolsó előtti körre. Én maradtam még hallgatózni egy kicsit, és bíztam benne hátha visszajön a tojó is. Néhány pillanat múlva azonban a sziluett is eltűnt a fák koronája mögött.

Utolsó estére ennél nem kívánhattunk volna többet! Közben Ernáék visszajöttek és hoztak néhány madarat.Ezután már csak a bőséges vacsora és az esti ellenőrzés várt ránk. Azonban mielőtt Lacival elindultam volna a lámpafényes körre a szobában lévő kályhacső kicsúszott a helyéről és füst lepte el a helyiséget. Gyorsan cselekedtünk, majd egy kis szellőztetés és ijedtség után csak elindultunk a hálók felé. A nap utolsó fogása egy Törpe denevér volt.

Lassan ránk esteledett. Majdnem egy óra után végre megfőtt a tészta is! A spagettivel (amibe belekerült minden ami használható-köszi Erna) rendesen kikentük a hasunkat, és a szokásos cicamosdás után a meleg szellőzött szobában találtuk magunkat.Elég izgalmasra sikeredett ez a nap, de még korántsem volt vége! Jutott nekünk még egy éjféli rendőr sztori is, és sok egyéb a napok alatt (tüske a talpban, egér, rögtönzött fedő) amit most nem mesélek el… talán majd egyszer személyesen.

Másnap reggel maradt még néhány háló, amit lebontottunk, majd a lakatra zárt tábort átadtuk a bányának…

Végül egy kis statisztika: összesen  kb.: 220 madarat, ezen belül 23 fajt fogtunk és gyűrűztünk. Zömében Barátposzáták és füzikék akadtak.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.