Seregély (Sturnus vulgaris)

Nagyon vártam már ezt a fotózást… újra átélni a madarak közelségét, hallani szárnyaik suhogását! Vajon a megszokott itatón lesznek-e új vendégek, vagy régi ismerősöket köszönthetek újra? Számomra soha meg nem unott várakozással és egy kis reménnyel ültem be az üveg mögé. A remény oka a telken fészkelő seregélyek voltak. Hiába költenek zsinórban harmadik éve a vadszilva törzsére erősített öreg tuskóban, ez idáig nem tudtam róluk értékelhető fotót készíteni. Elvétve jött tavaly egy-egy fiatal példány, de az igazi mégis egy kifejlett, nászruhás seregély lenne!

Talán most szerencsém lesz… elég jó mozgás van a les körül. A szomszéd telek bozótosában vörösbegyeket is látok mozgolódni, bár őket sem láttam még az itatónál. Mellesleg róluk meg egyáltalán nincs semmiféle fotóm (a madárgyűrűzés kivétel)! Helyettük kezdetnek egy égből pottyant tengelic érkezett,

néhány percre rá pedig a mellettem lévő odú egyik jelenlegi tulajdonosa.

Közben örvös galamb kezdett búgni egyre hangosabban. Szinte már az az érzése támad az embernek, hogy a következő pillanatban nagy svunggal az itató szélére érkezik, de sajnos nem így történt. Néhány perces előadás után, eltűnt az óriási nyárfák fölött.  És ha már a nem fotózott fajoknál jártam, ő is rajta van a listán!

Kicsit csalódott voltam, de egy hím erdei pinty vigasztalt a következő percekben. A gyönyörűen színezett madár, szemmel láthatóan élvezte a fürdést!

A keresőben csak a pinty és a szerterebbenő vízcseppeket láttam. Aztán egy vörös folt tűnt fel hirtelen az itató végében. Egy Vörösbegy!!!

Nem hittem a szememnek! Végre megjelent! Nem is tétováztam, egyből őt vettem célba. Először kicsit félénken közeledett a vízhez, ahol még mindig a pinty fürdött hevesen. El-elröppent ugyan, de rögtön visszatért, és ivott egy keveset, majd körbejárta az itatót és végül elszállt a bozótos felé!   

Azonnal visszanéztem a képeket és örömmel láttam, hogy nem bénáztam el. Erre aztán igazán nem számítottam a mai nap. Máris megérte beülnöm a lesbe, pedig nem úgy nézett ki reggel, hogy jó idő lesz fotózásra. 

Még a vörösbegy mámorban ért a következő meglepetés! A hőn áhított seregély pont velem szemben állt, teljes színpompában! Fején és gallérján, káprázatos színek tűnnek elő! A sokak által űzött madár, ilyenkor a legszebb!

Őkelme fürdeni is óhajtott egy keveset, de ez a sorozat nem sikerült túl jól. Nem bánkódtam igazán, mert a lényeg akkor úgysem látszik. Azért ne legyünk telhetetlenek! Elégedett vigyor ült az arcomra a képek láttán és kíváncsian vártam lesz-e még valami…

Ami azt illeti volt! Egy ritka vendég tette tiszteletét néhány pillanatra nálam. Kenderike! Évente 1-2 alkalommal látom őket, amikor kinn vagyok.

Lassan induláshoz készülök, de a rigók egészen máshogy gondolják. Néhány fekete és énekes rigó szállta meg a vizet és rendeztek bulit. Valaki fürdött, valaki ivott, egyesek a mohát szaggatták, mások pedig acsarkodtak egy kicsit. A nagy keszekuszaságban nem is készült jó fotó, mert valaki mindig belógott. Az utolsó rigó a végső csendet kihasználva fürdőzött egyet.

Most már tényleg mennem kell… ha még az örvös galamb is leszállt volna a mai nap, teljesült volna a 3 kívánság, de azért a kettő sem rossz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.