Ideális hely

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren, de még a Kati dombon is túl, valamikor az ITTE kezdetén, volt egyszer tíz évvel ezelőtt egy ellenőrzés. Hogy milyen ellenőrzés, azt mindjárt elmesélem… Akkoriban két jó barát úgy gondolta, hogy jó lenne végigjárni a környező településeket, pontosabban az ott lévő templomokat, és megnézni, hogy ezen épületek sötét tornyának vannak-e lakói. Nem a denevérekre voltak kíváncsiak, bár kétségtelenül ők is szeretik ezeket a helyeket, hanem Magyarország talán legszebb baglyára, a Gyöngybagolyra. Ez a szép éjszakai madár előszeretettel költ templomtornyok öreg gerendái között, amennyiben be tud oda jutni.

A két jó barát így biciklire pattanva járta több napon keresztül a Tisza menti településeket, és készített feljegyzéseket. Az eredmény vegyes volt, hiszen volt olyan hely ahová nem tudtak bejutni ezek a madarak, máshol meg, ha be is jutottak, nem költöttek benne. Azért fáradozásukat szerencse is kísérte, és néhány templomban fiókákat is találtak, többek között az Ibrányi református templomban is.

Aztán teltek múltak az évek, és egyéb okok miatt elmaradoztak ezek az ellenőrzések, így most nem tudjuk vajon hány településen talált otthonra ez a gyönyörű ragadozó.

Valahogy itt jövök én a mesébe, és a megkopott jegyzetek nyomvonalán próbálom újra végigjárni azt az utat, amit már előttem letaposott a két barát.

Ez a körút nagyon is aktuális, mert egyre több templomot újítanak fel, és az esetleges bejáratok eltüntetésével kizárják a baglyokat a tornyokból.  Sokan pedig behálózzák a zsalukat is, hogy semmilyen madár ne tudjon bemenni. Kétségkívül a galambok rengeteg piszkot hagyhatnak hátra és az elektromos berendezéseknek se használ, de a tapasztalat az, hogy ahol ez a bagoly megtelepedik, ott a galambok eltűnnek, mert ugye nem nagyon szeretnének egy ragadozóval egy fedél alatt lakni. Persze itt is vannak kivételek, mint mindenhol. Minden templomnál a lelkész vagy a kezelő határozza meg, hogy utat enged a baglyoknak vagy sem. A nemleges válaszra is van megoldás, mégpedig a költőláda. Ezt a ládát általában belülről ráhelyezzük a zsaluzott ablakra, így csak oda tudnak bejutni a madarak, a toronyba nem. A kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad! Ez a módszer jónak bizonyult, de a legjobb, ha engedjük, hogy a toronytérben költsenek, hiszen a fiókáknak jóval nagyobb a hely a szárnyaik próbálgatására.

Az ellenőrzés két fázisban zajlott. A gyorsabb haladás érdekében szintén négy kerékkel, de ezúttal autóval tettem meg az utat.

Első ízben fel kellett keresni a lelkészt vagy a gondnokot azoknál a templomoknál, ahol számítani lehet baglyok jelenlétére, vagy alkalmasnak találjuk azok megtelepítését. Ekkor még nem mentünk fel a tornyokba, csupán tájékoztattuk őket, hogy néhány napon belül fogjuk azt megejteni. A legtöbb helyen nagyon segítőkészek voltak és engedélyt adtak olyan helyen ládát kihelyezni, ahol korábban lezárták a tornyot a galambok miatt.

A második és egyben izgalmasabb része a dolognak a tornyokba való feljutás volt. Ekkor már Kriszta is velem volt, aki a Hortobágyi Nemzeti Parktól jött, és együtt vágtunk neki a vádlit próbáló feladatnak. Településenként egy vagy két templomban is jártunk és kerestünk bagolyra vagy denevérre utaló jeleket. Előbbinél az úgynevezett bagolyköpet, utóbbinál a rá jellemző ürülék nyomait.

A legtöbb helyen lezárt tornyokkal találkoztunk, és volt olyan is ahová nem tudtunk bejutni, mert nem volt, aki kinyissa nekünk a templomot. Lassan haladtunk és közben jegyzeteltünk.

Félúton csatlakozott hozzánk Peti, Kriszta kollégája mondhatni pont a legjobbkor, ugyanis a soron következő templomban öt, már röpképes fiókát találtunk.  Szerencsére felkészült, és hozott magával gyűrűket is, amikkel a fiókák gazdagabbak lettek.

Már dél is elmúlt mikor végeztünk. Ezen a településen még megnéztünk egy másik templomot is, amit alkalmasnak láttunk egy láda kihelyezésére.

Aztán a szép sorjában való haladást felborítottuk, mert Petinek még jelenése volt máshol is és egy kicsit messzebbről is jött. Azonban sikerült meggyőzni, hogy ha már úgyis nála van a gyűrűző felszerelés, akkor menjünk el arra településre ahol biztos vannak fiókák még. Így ugrottunk egy cseppet a térképen és máris a következő helyszínen voltunk. Itt viszont kérnünk kellett egy létrát, mert a többi toronyhoz képest jóval magasabban kezdődött a gerendás szakasz. A szűk lépcsőkön és fordulókon bajlódtunk vele, de megérte felcipelni, mert odafenn négy még pelyhes tollcsomó várt minket!

Természetesen ők is kaptak szép alumínium gyűrűket, mi pedig egy csomó pihetollat :)

Ezután útjaink szétváltak… De volt még hátra két település. Ezt már csak ketten néztük meg, de baglyokkal már nem találkoztunk. Az egyik helyen viszont egy madárbarát gondnokot sikerült meggyőznünk, hogy nyissa meg a tornyot!

Lassan az ötös felé kúszik a kis mutató, mikor a körutunk véget ér. Jó eredménnyel zártuk ezt a napot. Összesen hét települést és tizenkét templomot látogattunk meg, amiből kilencben voltunk is. Gyűrűztünk kilenc fiókát, másztunk poros gerendákon, galamb és bagoly maradványok között és győztünk le tériszonyt… a macska múmiáról nem is beszélve!  

A munkát természetesen nem hagyjuk abba, és reméljük, hogy a továbbiakban is láthatunk még gyöngybaglyokat a környéken vagy esetleg kis városunkban is.

2 thoughts on “Gyöngyház

  1. Örülök hogy sikerült Krisztával felvenni a kapcsolatot, és ezáltal a kedvenc időtöltésed egy új irányt kapott, nem beszélve a lehetőségről, hogy még jobban ki tudod terjeszteni a tudásod, egy kis szakmai segítséggel! Sok sikert a továbbiakban Öcsi!

    1. Köszi szépen! Remélem ez majd jobban hozzásegít, hogy még többet tudjak tenni a kedvenceim védelmének érdekében! :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.